4 hónap telt el az öcsém halála óta. Apukám Pestre költözött engem meg lepasszolt egy családnál. Február 12. ki gondolta volna, hogy ezen a napom az életem teljessen meg fog változni.Reggel amikor felébredtem és elkezdtem tenni a dolgom ami nem volt más mint a mások folyamatos kiszolgálása. Még nem tudtam, hogy az esti találkozóm vele gyökeresen megváltoztatja az életemet. Az egész napos gyötrődés menjek-e vagy ne menjek, nem tudtam, hogy mi tévő legyek. mert ha nem adok esélyt a boldogságnak akkor hogyan is lehetnék boldog. És talán pont ő az akit keresek.És ha éppen most lépne be az életembe pont a nagy ő és én nem megyek el, na ilyen és ehhez hasonló gondolatok kiséretében idultam el a találkozónkra. Ami akkor lett biztos, hogy oda is érek amikor leszálltam a buszról és megláttam őt.
Nagyon aranyos kedves fiú és az a félelem amit egész nap éreztem nála-vele el is múlt. A vad külső mögött egy szeretetre vágyó és szeretetet nagyon is adni tudó ember bújt meg.Soha nem éreztem magam ilyen felszabadultan, mint vele, olyan volt mintha már régóta ismernénk egymást. Előszőr éreztem, hogy igen vele menne-menne ha ő is akarná.
Vágytam a közelségére érintésére a csókjára. És amikor megcsókólt abban a csókban minden benne volt. Pont ahogy szeretem. Hajnalig beszélgettünk, és én átmentem azon a teszten ami alá vetett a tudtomon kívül. Nem feküdtem le vele és őt ezzel fogtam meg mert tudja, hogy nem vagyok olyan lány aki bárki alá odafekszik.
