Az apukám teljessen összetört nem volt képes semmire én intéztem mindent. Olyan voltam, mint egy robot csak a testem mozgott az agyam és a sziven teljessen kikapcsolt.
A temetésen nagyon sokan voltak sokan szerették az öcsémet meg ugye a motorosok összetartanak. Én igazán a temetés után roppantam össze addig nekem kellett az apukámat támogatnom. A temetés után ő a munkába temette magát én meg egészen másba.
Az öcsém halálával elvesztettem mindent, mikor elkezdtem írni a történetemet mondtam, hogy nem fogok semmit sem szépíteni a magam javára. Míg apukám a munkába temetkezett én az alkoholban és a gyógyszerkben kerestem vigaszt. Nem akartam tovább élni el akartam dobni az életet magamtól nem akartam élni már én sem tovább.De a jó isten itt tartott nem engedett el. Kemény napok-hetek következtek az alkohol és a gyógyszerek rabja lettem. Apukám ebből semmit nem vett észre mert a saját gondjaival volt elfoglalva, mint mindig. Anyukámmal folytatott beszélgetés után kaptam igazán észbe, te jó ég mit csínáltam magammal egy szép fiatal lány voltam és most egy megcsúnyúlt meggyötört nő nézett vissza rám a tükörből.
Kemény napok jöttek elvonási tüneteim voltak híányzott a gyógyszer nagyon nehezen de talpra álltam végig csínáltam és egyedül......megint csak egyedül.
Sajnos egyedül, mint mindent az életemben ezek szerint valami olyat követtem el amivel a jó isten így büntetett, hogy életben hagyott és bünhődjek. De kérlek istenkém ne büntessél már tovább mert már több fájdalmat nem tudok elviselni.
