Magamról csak annyit, hogy én egy naiv kislány voltam akit az élet és az emberek bántottak és én hagytam magam, kerültem minden konfliktus helyzetet. De ez a kislány mára felnőtt, hideg, kemény és bizalmatlan nő lett. A sok bántás után nem biztam már senkiben nehezen engedtem bárkit is közel magamhoz. És milyen igazam volt mire azt hittem, hogy az illető a barátom jött a nagy fopára esés. Ezek után még nehezebben engedtem közel magamhoz bárkit is.
Életem igazán 14-évesen kezdtem csak élni miután befejeztem az általános iskolát. Szüleim szigorúan neveltek főleg a nevelő apám aki sajnos sem az alkoholt sem az agressziót nem vetette meg.
Persze azért nálam sem maradt ki a nagy diák szerelem, Petivel osztálytársak voltunk igazi diák szerelem az első csók izgalma, ki tudja mi lehetett volna ebből a szerelemből ha a szüleim nem választanak szét minket.Amúgy a kapcsolatot vele a mai napig tartjuk megnősült jól menő asztalos vállalkozása van gyönyőrű kislánya, ki ment Ír országba ott kezdett új életet.
Az általános iskola végeztével szüleim elküldtek dolgozni de tudtam többre vagyok képes, mint-hogy egy egyszerű gyári munkás legyek, ( ezért bocsánatot kérek nem akartam ezzel a kijelentésemmel senki sem megbántani!) Beíratkoztam hát a kereskedelmi iskolába és leéretségiztem mellette elvégeztem egy gyors és gépírói tanfolyamot.És édesapám szponzorálásával bíratkoztam egy felső fokú iskolába.( amúgy mellékesen jegyzem meg majd 23 év után jutott eszébe neki, hogy a világon vagyok. Szép nem?)
