Gábor halála egyre elviselhetetlenebb azt mondják az ídő mindent megold de ez hülyeség nem igaz. Naponta szembe kell néznem azzal a fájdalommal amit az elvesztése okoz.
Kezdek szétcsúszni nem tudom kezelni a helyzetet. Meddig tart ez még......?
Azt hiszem az ő halálába én is belehalltam csak az emlékek éltetnek azokból merítek erőt.
Barátaim Vivi és Zsolti már négy éve ismerjük egymást lelkileg sokat próbáltak nekem segíteni de ezt egyedül magamnak kell magamban rendbe tenni.
A temetőbe sem vagyok képes ki menni köszönöm Éva néninek Zsoltinak és Vivinek, hogy gondozzák a testvérem sírját. Bár igazán azt hiszem akkor fogom a halálát elfogadni amikor a temetőbe is képes leszek kimenni de ez még nem mostanában fog bekövetkezni.
"A végtelenhez mérve nem is létezünk, a csillagévek óráin csak egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér ha nincs barátunk elvisz a szél."
