Rettegek attól a naptól amikor megszületik a végleges ítélet és elviszik tőlem.De a szerelmet amit mi egymás íránt érzünk nem vehetik el a rácsok nem választhatnak el egymástól minket. Én itt fogom Őt várni ameddig kell és boldoggá fogom tenni, mert vele akarom leélni az életemet. Míg én elkezdtem bízni benne Ő furcsán kezdett viselkedni. Hát igen megint jók a megérzéseim azon gondolkodik, hogy elküldjön-e vagy ne? Én már többet nem fogom neki bizonygatni, hogy kitartok mellette, hogy szeretem és, hogy megvárom. Én tudom, hogy csak engem akar kimélni hogy ne menjek tönkre amíg ő a börtönben van. De könyörgöm értse már meg, hogy nekem Ő igy kell!!!!
Kérdem én mennyivel jobb lesz neki ha engem elküld ugyanúgy fog szenvedni. A híánya okozta fájdalmat nem tudom elviselni de erősnek kell lennem elviselnem és túlélnem. Mire megtaláltam az igazi szerelmet újra el is vesztettem. Nem várom meg, hogy Ő küldjön el elmegyek magamtól. Eltünök az életéből mintha ott sem lettem volna jobb lesz így neki megkimélem attól, hogy miattam szenvedjen a börtönben.Ezek szerint nem jött még el az-az ídő, hogy boldog lehessek. Még nem. De akkor mikor? Istenem ezzel büntetsz engem azért amit tettem? Szerintem bünhődtem már eleget ne büntesséll tovább.
