2009.március.17. A tárgyalás napja.
Nyilvános tárgyalás volt. Ahogy megigértem Robikának mindenben támogatom mentem vele és ott ültem mögötte a tárgyláson.Vádlott álljon fel!-hangzott a bírónő szava. Akkor kezdett bennem igazán minden tudatosulni. Vádlott-hiszen ő az n szerelmemről beszél így-de erről ő nem tehet csak a munkáját végezte.
Az illető is ott volt aki miatt az egész volt neki kellene a vádlottnak lennie nem az én szerelmemnek. Az ügyvéd észre vett olyan hibát amit az előzőleg kirendelt ügyvéd vétett és amikor ez szóvá lett neki téve csak bájosan megvonta a vállát és mosolygot. Egy ember életével és szabadságával játszik nem hiszem el, hogy az ilyen hogyan mehet ügyvédnek. A továbbiakban is kb ennyit ért a munkája. Meghozták az ítéletet az 1 év börtönt levették 7-hónapra. Istenem hét hónap nélküle. Kezdem felfogni a dolgok súlyát. De egyenlőre még nagyon idegen nekem ez a helyzet. Nem tudom, hogyan is kell kezelnem.
Minden pillanatot ki akartunk használni. Robika nagyon romantikus fiú egyik este elémtérdelt és megkérte a kezem.
