Az ember változik. Nagyon sokat beszélgetek anyával. Tudom, hogy ő mennyire szeretne unokát, Robikának pedig minden vágya, hogy apa lehessen. Eddig elzárkóztam az elől, hogy szüljek. Folyton azt mondtam Robikának, hogy én én nem vagyok olyan nő aki feladja önzését és gyereket szüljön, dolgozni akarok és élni nem pedig éjszakázni egy kisbabával.
Rettegeni érte és végig kinlódni azt a 9-hónapot. Megmarad-e a baba, egészséges lesz-e? Én pedig már csak öregszem.
De mára más a véleményem igenis ha a sors megengedi szeretném a szerelmemet egy babával megajándékozni hiszen nem kér tőlem sokat.
Amikor ezt elmondtam Robikának csak ennyit mondott és ebben minden benne volt:"Most boldoggá tettél!"-
Már 5-hete nem láttam a szerelmemet. Borzasztóan híányzik nekem. Annyira várom már, azt a percet, hogy végre hozzá bújhassak megölelhessem.
