Nem tudott úgy lefeküdni, hogy ne hívott volna fel az én szerelmem. Nagyon bántja amit tett, ahogy beszélt velem nem győzőtt bocsánatot kérni-megbocsájtok de akkor is nagy fájdalmat okozott nekem. Elmondta, hogy nagyon büszke rám azért amit érte tettem.
A rosszindulatú megjegyzéseket is el kell viselnem. Tudják, hogy nagyon féltékeny és kitalációkkal-tömik a fejét-csupa rossz indulatú ember pont ez-az amiről írtam az elején.
Anyósom is próbált a fejével beszélni de hát híába. Ezek szerint híába mondja, hogy bízik bennem ez nem igaz, pedig én tényleg csak egy pici dolgot kérek tőle mindezért cserébe és az nem más csak egy kis bizalom.
Teszem fel a kérdést, hogy ha nem szeretném érdekelne, hogy mi van vele? Intézném a dolgait? Hát nem, élném a kis életemet és nem tenném kimagam a dühkitőréseinek-amit tudom csak kétségbeesésében vezet le rajtam.
De én nagyon szeretem és továbbra is megteszek érte mindent fájdalmat tett a szívembe de elviselem,mert tudom nem szándékos volt.
Mert a szerelem-és a szeretet nem csak a jóról szól. A jóról-és a rosszról és a megbocsájtásról egyaránt.
Egy kedves ismerősöm mondta, hogy létezik egy M betűs szó és az nem más, mint a megbocsájtás, megbocsájtani pedig tudni kell.
