Sajnos az ügyvéd akinek az lenne a dolga, hogy intézze a védence dolgait nem csínál semmit. Mindent én csínálok az amit eddig tudunk elértünk én intéztem. Sajnos sokszor a falba ütköztem de nem adtam fel újra neki futottam és másodszorra-harmadszorra sikerült.
Kitartó több hetes-napos telefonálás után megjött az összbüntetés ami szerint az én Kincsemnek 3-hónapot kell börtönben lennie. Ebből a három hónapból eltelt 6-kemény hét. Istenem add, hogy minden jóra forduljon már.
Nem-hogy könnyebb lenne napról-napra nehezebb. Ez csak egy rémálom mondogatom magamnak nyugalom rémálom-mindjárt felébredek, nem sajnos ez a rémálom maga a valóság. Fennt vagyok és ébren álmodom a valóságot. A fájdalmas kegyetlen valóságot.
Közben abban bízom, hogy ebből a három hónapból is lejön még valamennyi és újra az én szerelmemmel lehetek. Érezhetem az illatát, ölelését, csókjait, simogatását. Éjszaka újra bújhatok hozzá.Annyira szeretem és erre akkor jöttem rá, hogy igazán mennyire amikor bement a börtönbe. A lelkemben nagy a bánat. Ez a bánat pedig lassan beteggé tesz az hogy még nem omlottam össze az köszönhető az anyósomnak sokat segít nekem törődik velem támogat mindenben.
Közben pedig ő is ugyan úgy szenved mint én és sokszor magát okolja amiért a fia a börtönben van. Senkinek nem kivánom, hogy egy ilyenen átmenjen. Valahol mindig éreztem, hogy az életemben a börtönnek része lesz csak az öcsém lévén aki sajnos ídőnként nem éppen a törvény jó oldalán járt. (tessék apukám már ezt is megtudtad úgy-hogy gondolkozzál előbb, mint ítélkezzél ! )
De soha nem gondoltam volna, hogy a szerelmem lesz az aki a börtönbe kerül.
