Andrásra vissza térve én megpróbáltam nemtörődni a felém írányuló rosszindulatával de miután újra gusztustalanul viselkedett velem úgy döntöttem nem vagyok hajlandó ezt tűrni nem igazán fogom keresni a társaságát. Ahol ő ott lesz én biztos nem. Egyébként Robikának is megvan a véleménye a báttyjáról de ezt is elolvashatjátok a levelében.
Igazi támaszom anya (anyósom), pedig sajnos volt egy pillanat amikor én is beleestem a kedves mama csapdájába és nagyon csúnyán beszéltem vele. Nagyon szégyenlem mind a mai napig és nagyon bánt. Én bocsánatot kértem tőle nem tudom, hogy valaha megbocsájt-e ha meg is, felejteni nem fog az biztos. Pedig annyira sajnálom.
Ő ennek ellenére törődik velem, gondoskodik rólam. Ha ő nem lenne már feladtam volna biztos. Mindent vele beszélek meg ő pedig velem. A gondok az ő betegségével sajnos csak nőnek amivel szembe kell néznünk, és erről Robika semmit nem tud, hogy mi előtt áll anya.
A másik ember akiben nagyot csalódtam az a húgom. Robikának megígérte, hogy figyel rám amikor ő bennt lesz de se egy levél, se egy telefon semmi. Arról, hogy-hogy vagyok, vagy-hogy, hogy van Robika semmi. Ők is kerülnek mintha leprás lennék. Egyre több emberben csalódóm. Nem baj már tudom, hogy ki az a pár ember akire a bajban igazán számíthatok. Már tudom kik az igazi barátok.
" A végtelenhez mérve nem is létezünk.
A csillag évek óráin csak egy az életünk.
Az ember önmagában semmit nem ér
Ha nincs barátunk elvisz a szél. "-és igen ez nagyon igaz.
