A mai napom kezdődöt azzal, hogy felhívtam a börtönt szerencsére sikerrel jártam. Végre ma már Robika is telefonált. Ma volt a hivatali tárgyalása miszerint julius 5-én végre vége ennek a rémálomnak és a szerelmem haza jön hozzám. Még 4-hét.
Robika megint csúnyán viselkedett velem. Annyira boldog vagyok amikor telefonál és mit kapok a nagy semmit, csak a kiabálást és, hogy ezt intézd meg azt sürgesed meg na meg beszélj az ügyvéddel.Mi értelme lenne hiszen eddig is én végeztem az ügyvéd munkáját.
Sírva tettem le a telefont és feltettem magamnak a kérdést én hülye, hogy mehettem ebbe bele. Amíg itthon volt mi nem veszekedtünk most meg 6,5-hete nem láttuk egymást de Ő amikor felhív csak bántani tud. Kell ez nekem..........?-folyton ezen rágodom.
Nagyon imádom Őt de már szenvedtem eleget az életben. Robika már nem az-az ember aki bement a börtönbe. A régi Robika engem nem bántana soha. Mi lesz amikor haza jön? Én boldogan akarok élni és nem veszekedni.
Közben a báttyja utálatával is szembe kell folymatossan néznem, és arra ugyancsak nincs szükségem, hogy úgy éljek, hogy éppen mit talál ki ellenem.
Végig csínálom megvárom Robikát haza jön és megbeszélünk mindent. Istenem remélem, hogy megváltozik és amikor haza jön újra a régi lesz minden közöttünk.
Ha nem akkor ennyi volt én mindent megtettem. Nagyon szeretem de így nem lehet élni.
