Robika most neked írok ezt a levelet nem akarom neked beküldeni, mert nem akarok neked fájdalmat okozni de most-már én sem bírok el több fájdalmat.
Nem-rég beszéltünk és nagyon fáj amit mondtál nekem. Én azt hittem, hogy te örülnél annak hogy ha mennék érted de ezek szerint nem. Te András mellett döntesz és közlöd velem akkor nekem nem kell mennem érted. Várjalak meg itthon. Rohadtul fáj ezek szerint András az első. Ám legyen, de nem kérheted akkor, hogy itt várjalak.
Anyuddal sokat beszélgettem Ő tudja András miket művel velem és velem ért egyet. Tudod én nyugodt boldog életet akartam élni és nem attól tartani, hogy a drága báttyád miket talál ki rólam. Azt mondtad tudni akarod mi van velem nos, én eddig nem mondtam el, mert nem akartam, hogy idegeskedj miattam beteg vagyok és sajnos ki tudja mi a vége. Tessék ezt akartad.
Néha elgondolkodhatnál a szavaid súlyán amikor írod milyen szemét az András, meg-hogy csak én vagyok neked aztán mégis mindig kit bántasz....engem ki mást!! Tudod Robika a szavaknak súlyúk van és egy meggondolatlan szóval nagy bánatot tudunk okozni a másiknak.
Ma felhívott egy illető az öcsémet kereste gondolhatod, hogy kikészültem hiszen az öcsém meghalt. Mit nem adnék azért ha Ő most itt lehetne az életemet is oda-adnám érte mert semmit nem ér.
De elfáradtam sok volt a bánat már, tudod az ember egy ídő után megtellik fájdalommal és a bocsánat kérés sem ad megkönnyebülést. Te sokszor bocsánatot kérsz én mindig megbocsájtok de a fájdalom bennem marad. Megbocsájtok, mert szeretlek de te tényleg igazán szeretsz ezen sokat gondolkodom, mert akit igazán szeretünk nem bántjuk.
Tudod néha gondolkozzál és utánna beszélj!! Gondold át, hogy amit és ahogy mondod azzal okozól-e fájdalmat annak akit szeretsz!!
Kicsim én melletted álltam mindent megtettem érted. Nem hinném, hogy ezt érdemelném. Azt hiszem mindent kiírtam magamból ami fájt. Híányzól vigyázz magadra! Én nagyon szeretlek ezt ne feledd soha de már elfáradtam.
