A napok nagyon lassan tellnek. A telefonhívásaink pedig már nem szólnak másról csak a veszekedésről. Utánna meg mikor rájön, hogy meginthogy beszél velem a bocsánatkérések hada jön. Én kimélem nem akarom bántani de Ő kimél engem?: Nem!!!-egy cseppet sem. Tudom, hogy tehetetlenségében ilyen velem hiszen már itthon lehetne rég.
Ma történt beszélgetéseink után elgondolkodtam, hogy hol is igazából a helyem. Tudom, hogy szeret és én is nagyon szeretem de Ő is és én is beismertük egyre távolodunk egymástól. Közölte velem, hogy ő érte csakis András mehet nekem itthon kell várnom.
Tudja, hogy a testvére utálata felém milyen nagy és mégis ezt teszi velem, hogy Ő Andrást választja. Hát kipakoltam neki arról, hogy miket csínál velem a testvére. De a válasza ledöbbentett azt mondta neki csak András van. Ja hát ha neki csak az András van akkor amikor intézni kell valami gondját akkor is hívja az Andrást na de ha gond van Andrásra úgysem számíthat ezt ő is tudja. Anyósom rábeszélt, elég sokáig kellett győzködnie, hogy igenis menjek el Robika elé. Hát jól van elmegyek Robikát nézem már megint.
