Végig csínálom mert nem akarok Robikának fájdalmat okozni, de amikor haza jön mindent át kell beszélnünk. Így élni hosszútávon nem lehet. Kimélem minden rossztól nem beszélek neki arról, hogy anyósóm mennyire beteg és az én betegségemről is mélyen hallgatok.
Majd amikor haza jön akkor kipakolok de akkor már én sem fogom kimélni.
Megértem őt nagyon is, mert nem mindegy, hogy egy rohadt börtönben vagy-vagy, hogy már rég itthon lehetnél ha a bírónő jobban odafigyel a munkájára.
A távollét a kis tüzeket kioltja a nagy tűzeket lángra lobbantja-én nagyon remélem a mi tűzünk újból lángra fog lobbanai mert mi nagyon szeretjük egymást csak sajnos ez a helyzet a folyamatos idegeskedés a tehetetlenség és a kétségek felőrlik az idegeinket és egymáson vezetjük le a rosszat.
