szerelem a börtön árnyékában

Szia Szerelmem! Végre eljőt az a nap amikor megölelhettelek és megcsókólhattalak te vagy nekem az életem a boldogságom. Mikor sétáltam ki a börtönből és néztem hogy hol lehetsz-lehettek oda voltam lelkileg ,hogy nem látlak nem jőttél elém és mikor egyre közelebb értem hozzád azaz távolodtam a börtön kapújától meg pillantottam azt a nőt kiért a szívem minden másodpercben dobban. Át értem a soropónál és futottál oda az volt a legszebb dolog az életemben a csókod olyan édes volt hogy ilyen édes finom zamatos ízt még az életben nem éreztem. Ez a 3. nap hogy csak kettesben vagyunk tudom a viselkedésem még olyan amilyen voltam a börtönben de minden nap változom legalábis úgy érzem és mint tudod csak te kellesz nekem és veled akarok élni nem érdekel más senki csak te remélem ahogy beszéltük úgy lesz minden és a feleségem leszel. Bár az egy papir én bent is úgy beszéltem rólad hogy az én kis feleségem vár otthon, nagyon bánt ahogy viselkedtem veled de ez már a múlt és most a jelenbe vagyunk és várom az estéket hogy ősze bújva nézzük a tv-t érezzem az illatod a csókod kedves szerelmem.100-szor jobban szeretlek, mint azelőtt, mert senki nem tett meg értem annyit, mint te. Tőbbet nem tudok írni jelenleg ki fogytam a szavakból inkább megcsókollak._Ezeket a sorokat az én szerelmem írta nekem.Végre itthon van és visszakaptam őt.