Nehezen mennek a napok a folyamatos idegeskedés és bizonytalanság kikészit. Egyre többet veszekedünk. Végre elérkezett a szerda.
Robika még a tárgyalás előtt felhívott elmondta 9-kor fog kezdődni. Annyira bizakodom, hogy végre ma vége lesz ennek a rossznak és haza jöhet hozzám. Hajnali fél 4-óta nem aludtam semmit bele sem merek gondolni abba, hogy ma már itt lesz velem átölelhetem és vége az egyedül töltött napoknak és éjszakáknak.Azoknak a napoknak amik nélküle csak a túlélésről szóltak. Remegtem az ájulás környékezet az átvirasztott éjszakák miatt már iszonyú kimerült vagyok. Fél 11-kor megszólalt a telefonom. " Megyek haza!"-köszönöm neked istenem meghalgattad az imáimat és visszakapom végre az életem a boldogságom és a szerelmemet. Mást nem is nagyon beszéltünk még annyit kért Robika,hogy szóljak az Andrásnak, hogy 1/4-re menjünk érte. Nagyon boldog voltam. Az ídő ezután már gyorsan ment. Készülődtem és terveztem az új életem.
