Úgy,hogy most szar a helyzet nem vagyunk gazdagok épp- hogy megélünk pedig nagyon jó lenne egy albérlet ahol csak a szerelmemmel lehetek és a családomat ki zárhatnánk az életünkből. Akkor nagyon meg lennénk, mi soha nem veszekszünk nem kiabálunk egymással. Az-az szerdáig így volt, nagyon őssze vesztünk és így útólag belátom igaza volt. Mindig azt mondom neki mert a mama nem így csinálja a mama nem így főz és betelt a pohár teljesen jogosan. Odáig fajult hogy én el kaptam a kezét és nagyon meg szorongattam "JÉZUSOM NEM VAGYOK NORMÁLIS"soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Mondta el költözik neki állt kiszedni a szekrényből a cuccát hát nagyon rossz volt. Kértem fejezze be de ő menni akart.Lementem szatyrokért el kezdtem pakolni én a cuccait. A táskába be csepésztem egy pólót, hogy ne felejtsen el engem de miközben pakoltam a sirás kerülgetett. Most ha szégyen ha nem ez az igazság nem szégyellem egyszer csak felálltam és ki mentem a mosdóba és el kezdtem szó szerint zokogni mint egy gyerek. Ne lássa, hogy gyenge férfi vagyok. Imádkoztam az istenhez hogy ne menjen el mindenért én magamat hibáztattam milyen ember lettem én a börtönbe meg bántok mindenkit. Erre belép az ajtón és oda gugól, hogy Robika kérlek ne sírj nyugodj meg- tudja rossz a szivem és amúgy is ki vagyok idegileg. Nem tudtam megszólalni csak sírtam és sírtam. Mire megcsókolt. Most ezt mire is véljem-gondoltam magamban. Mondta szeret és jó neki velem. De ez sok volt már neki. Megcsólóltam és csak csókolóztunk el kapot minket a vágy és olyat szeretkeztünk mint még soha. Meg beszéltünk mindent. De most ismét csak a rossz van. Szerelemem nem közeledik felém nem simogat meg, mint eddig nem csókol meg és bele őrülők a tehetetlenségbe. Mit gondolhat min járhat az esze? Nem tudom -kérlek istenem ne hagyd, hogy el menjen ne enged el tőlem, nekem ő kell és más senki. Ő az akire vágytam mindig. Ő az aki kell!! Annyit szenvedtem már, a szerelmemet ne vedd el tőlem! Azt- az embert aki a legfontosabb nekem!- majd folytatom a fejleményekel.........
