Csütörtökön hajnalban 3-óra alvás után kelltünk fel. Csomagolás dobozok levitele a még kinnt maradt holmik eldobozolása következett. Boldogok voltunk végre az álmunk amit már rég terveztünk, hogy csak mi ketten az ma valóra válik. 10-óra-kor jött a teherautó és mentünk Fehérvárra a közös jövőnk felé boldogan. Mindent együtt csínáltunk és nagyon szépen berendeztük a lakást. Boldogan fekszem és kelek. Boldogan teszek meg mindent mert ez már a miénk csak mi vagyunk, jó nagyon főzni mert Robikának nagyon ízlik a főztöm mindig mondja, hogy nagyon büszke rám mert ilyen ügyes vagyok és ennyi mindent csínálok.
Számomra ez természetes örülök, hogy végre csínálhatom. És valóban Robika más lett nincs köztünk veszekedés kiabálás de vajon meddig tud ilyen maradni?
De most ezzel nem is foglalkozom csak mi vagyunk és ez számít csak.
