szerelem a börtön árnyékában

 A telefonját a szobában hagyta gondoltam felhívom anyuékat jöjjenek el értem. A híváslistába belemenve láttam, hogy egy nőt hívott aki Ildikó életem néven volt beírva. Összeomlottam még jobban, megvertek, megaláztak és összetörtek bennem mindent amit eddig magamban felépítettem. Újra vissza jött a szobába és én számon kértem ki is ez a nő. Talán már józanodott vagy nem tudom mi történt hírtelen átölelt és kérte ne hagyjam el mert csak én kellek neki senki más és nem tudja mit keres az a nő az ő hívás listájában. Kérte feküdjünk le én, hogy elkerüljem a további bajt megtettem amit kért gondoltam amikor elalszik én szépen elmegyek és örökre itthagyom ezt a rémálmot vele együtt. De a kimerültségtől és a rosszulléttől én is hamar elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy Robi simogatja a fejem és az arcom, sírt és nem győzőtt tőlem bocsánatot kérni azt mondja nem tudja miért tette és sajnos sok mindenre nem is emlékezik abból amit tett. Én elmondtam neki mindent szőrnyülködött a saját maga tettein hát igen azon van is mit mert én azon az éjjelen amin átmentem az iszonyatos volt. Én őt nagyon szerettem de ezen az éjszakán összetört bennem minden főleg a lelkemet az amit íránta éreztem már a múlté. Vele maradtam de most nagyon sokat kell neki bizonyítania. Mindent megtesz amit csak kérek nem tudja hogyan feledtesse ezt az éjjelt el velem. De ezt elfelejteni nem lehet megbocsájtani igen de elfelejteni soha. Ő egyszer azt mondta nekem Vikike én téged nem lennék képes soha bántani!-hát de bizony képes ezen az éjjelen be is bizonyította.