Beteg lettem. A szivem nem bírja a sok stresszt amiben élek. Szívizom gyulladást állapított meg az orvos. 1 hét múlva kell vissza mennem hozzá. Tudom ez nem érdekli Robit megmondta nem érdekli a nyomorom. Már rájöttem senkit nem érdekel mi van velem. Remélem, hogy nem sokáig okozok gondot neki. Hiszen megmondta minden rossznak én vagyok az okozója ami vele történik. Az ígéretek amiket nekem tett a börtön előtt-alatt és után azok............valahogy csak igéretek maradtak.
Én ennyire nem számítok már tudom. Remélem a jóisten hamar magához vesz már. Már több bántást fájdalmat félelmet elviselni nem tudok. Rossz nagyon úgy élni, hogy rettegnem kell attól akit pedig szeretek-szívemből. Attól aki engem semmibe vesz: Ha nem leszek talán rájön, hogy én voltam aki őt egyedül tiszta szívből szerette. De akkor már késő lesz neki is és az anyámnak is.
