Végre volt három nap ami veszekedés mentes volt. Végre jól éreztem magam Robival. Elmúlt a gyomor görcs amit állandóan éreztem. De tudom ez csak átmeneti olyan távol érzem őt magamtól és szinte alig beszélgetünk. Ő netezik én pedig elmerülök a gondolataimban.
Hát igen a gondolataim amik teljessen máshol járnak.Olyan egyedül érzem magam. Másfelől viszont hálás vagyok Robinak azért, hogy Ő van nekem hiszen nélküle nem tudom mi lenne velem, hol lennék, de Ő sem tudja a szívemben lévő űrt potólni amit a testvérem híánya okoz. Azt mondják az ídő múllásával múllik a fájdalom is hát ez nagy hülyeség jobban fáj inkább nem hogy múlna főleg ha az ember boldogtalan is. Olyan jó lenne vissza menni az ídőben és megelőzni a bajt. Nem kimenni első felindulásomban azon az ajtón és akkor még ma is minden szép lenne még most is.
