Tudom ma megint ordítozni fog velem. Tegnap esküdözött, hogy nem fog kiabálni velem a munkámat becsülni fogja, mert tényleg nem jó amit csínál és igazam van. Mehetnék oda dolgozni ahol ő van persze nem egy műszakba lennénk de ő kijelentette ne égessem le azzal, hogy oda megyek dolgozni ne szégyenítsem mert ő egyből leszámol.Mintha a szívemből téptek volna ki ez olyan fájdalmas volt nekem. Ő szégyel engem, pedig nekem kellene őt a börtönös múltja miatt. De nem teszem kiálltam érte.De már nem fogok én kiálltam érte, de ezzel a kijelentésével végképp összetörte a szívemet. A maradék önbecsülésemmel együtt. Az amit Robi igért abból, hogy Ő nem fog bántani mert nem akarja, hogy bajom legyen félt engem és megijedt, na abból semmi nem maradt. Ma hajnalban már kiabált velem. Persze amikor az anyja beteg lett minden percben még éjjel is rohant hozzá annyira féltette. Engem nem, és nem is kell Menjen csak anyucihoz én pedig boldugulok valahogy. Azt mondta ha nem teszek le pénzt az asztalra mehetek kidob. Ez van akkor megyek ezt kapom azért amit végig csínáltam vele- érte. Más tuti nem tette volna. Nem várta volna haza hűségesen a börtönből főleg csak 2 havi ismeretség után. Én vártam-ígérte ha megvárom nagyon boldoggá tesz engem. Még írta is emlékszem ha "megvársz ígérem mindent megteszek, hogy boldoggá tegyelek!"-ez-az első levelében volt hát nem jött be. Boldogság-hát van olyan? Én nem ismerem.
Rossz napokat élek közeleg a halottak napja és én már most siratom a nagymamámat-aki ha élne teljessen más és jobb életem lenne. Az Öcsémet akinek a híánya egyre elviselhetetlenebbűl fáj és a halálát még 1 év után sem tudom feldolgozni. És síratom meg nem született kisbabámat aki nem tehetett semmiről én pedig lehetőséget sem adtam neki az életre. Egy életre amiben csak boldogtalanság és szenvedés várt volna rá.
