Az orvos szerint aki megvizsgált az volt a baj, hogy a petezsák eltakarta a méhszájat és ahogy nőt a baba ez hirtelen leszakadt és ez okozta a vérzést és újból elvetéltem.
Tönkre mentem éreztem nincs tovább én úgy sem tudom neki megadni amire vágyik tudom mást fog keresni. Örlődtem mit tegyek, hogyan tovább de amire én meghoztam a választ ő megelőzött és kérte legyen vége. És persze, hogy még nagyobb fájdalmat okozzon nekem lehordott mindennek. Fejemhez vágta senkinek sem fogok kelleni, mert én egy ideg beteg besavanyodott nő vagyok, nézzek már magamra és tegyek egy szíveséget azzal, hogy lehuzom magam a WC-n. Megalázva összepakoltam a ruháimat abból amit a házasságunk alatt gyűjtöttünk össze nem hoztam el semmit csak a fájdalmamat és az emlékeimet, mert én még mindig szerettem őt és elképzelhetetlennek tartottam az életemet a kislány nélkül.
Az öcsém segítségével összeszedtem magam, tanultam az osztályzataim elég jók voltak kialakítottam a saját kis nyugodt életemet amibe férfinak helye nem volt. Nem kerestem senkit magamnak mindig azt mondtam minek nekem pasi hisz itt az öcsém.
Elkezdtem szórakozni járni, bulizgatni, mindent most pótóltam ami eddig kimaradt az életemből. De párt még mindig nem akartam magamnak féltem a kötötségektől jól éreztem magam a bőrőmben hosszú ídő óta először.
