szerelem a börtön árnyékában

 Az amit arról írtam Robi csak akkor kedves hozzám amikor sexet akar beigazolódótt megint. Nagyon rossz napom van nem kérdezi meg mi bánt pedig jól esne. Most meg megvan sértődve mert visszautasítottam. Pedig egy ölelés egy simogatás egy jó beszélgetés olyan jól esne. De nem Ő hozzám vágta, hogy én mikor feküdtem le vele?-1 napja de pont ő volt az akinek nem ment. Nem érzem jól magam csak békére és nyugalomra szeretetre és főleg megbecsülésre vágyom. Híányoznak a szeretteim akiket már soha nem kapok vissza. Semmi nem lesz olyan, mint régen.

 Tegnap délután itt voltak Andrásék. Eligazította Robit azért amit velem tesz mondta amikor újra bántana Robi vagy gond van hívjam és jön és azt teszi a Robival amit Ő tesz velem.De hát hiába úgy is lepereg róla. Fél 1-van készítem a kedvenc sütijét közben pedig rettegek attól, hogy délután amikor haza jön miért fog éppen ordítani velem. Nem vagyok jól és valahol nem is bánnám ha bekerülnék a kórházba addig nem kellene legalább félnem. Tudom hamarosan a munkahely miatt és a pénzem kiesése miatt is fog bántani. Remélem minnél hamarabb találok valami munkát azt a munkát ami az életemet mentené meg.Most csak azt hallgatom Ő dolgozik, igaz én most itthon vagyok de napi szinten 100%-ban rendben tartok mindent. De ő semmire nem vigyázz azt mondja ez a dolgom és amikor hozzá teszi csicska vagyok ez nagyon fáj.Tudom nem becsül engem szinte csak egy tárgyként kezel amivel azt tesz amit akar. Ha más lenne Robival olyan mint régen olyan jó lenne. De vége az-a Robi akit imádtam és bement a börtönbe nincs többé az én szerelmem még mindig ott van. Robi bőrében valaki más jött vissza valaki aki engem már nem úgy szeret. Valaki aki bántani tud csak. Néha sokkal jobb lenne egy ölelés összebújás de hát ilyen nincs. Más nem lehet csak a szex. Visszaakarom kapni azt az embert akit április 27-én elvittek tőlem a börtönbe. Mert az-az ember még mindig a rácsok mögött van!!-Félek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 Beteg lettem. A szivem nem bírja a sok stresszt amiben élek. Szívizom gyulladást állapított meg az orvos. 1 hét múlva kell vissza mennem hozzá. Tudom ez nem érdekli Robit megmondta nem érdekli a nyomorom. Már rájöttem senkit nem érdekel mi van velem. Remélem, hogy nem sokáig okozok gondot neki. Hiszen megmondta minden rossznak én vagyok az okozója ami vele történik. Az ígéretek amiket nekem tett a börtön előtt-alatt és után azok............valahogy csak igéretek maradtak.

Én ennyire nem számítok már tudom. Remélem a jóisten hamar magához vesz már. Már több bántást fájdalmat félelmet elviselni nem tudok. Rossz nagyon úgy élni, hogy rettegnem kell attól akit pedig szeretek-szívemből. Attól aki engem semmibe vesz: Ha nem leszek talán rájön, hogy én voltam aki őt egyedül tiszta szívből szerette. De akkor már késő lesz neki is és az anyámnak is.

 A ma éjjelt nem kivánom én a legnagyobb ellenségemnek sem. Robi egyik pillanatról a másikra egy dühöngő állattá változott. Menekültem az éjszakában előle félek tőle nagyon. Az okát nem tudom, hogy megint miért kaptam és az a legnagyobb baj, hogy Ő sem. Félelemmel fekszem és kelek félek reggel, hogy dühét mikor vezeti le rajtam este pedig már azért félek, hogy mi lesz másnap. Szeretem de ezt már nem bírom elviselni. Félek mikor rohan felém újra a nagykéssel, hogy kárt tegyen bennem vagy magában. Vagy mikor akar az éjszakába meztelenül újra kizavarni.

Az anyám aki mindig megtalál amikor szüksége van rám de amikor nekem lenne rá szükségem ellök magától ez most így történt én segyítséget kértem tőle hadd költözzem hozzá de ő közölte velem egyedül akar élni. Hát  éljen én soha többé nem keresem és ha rajtam múllik nem is fog hallani rólam többet. Senkim sincs egyedül vagyok híányzik az öcsém és a mamám. Számomra a halál megváltás lenne.

 Szandikámék?-de hát nekik ott van a családjuk amibe én nem tartozom bele.

Robi?.már érte sem, minek hiszen Ő rúg belém naponta ő az aki megaláz és fájdalmat okoz  nekem akkor minek? Folyton bizonygatnom kell, hogy én nem csapom be, hogy igaz amit mondok. Nem bizik bennem akkor minek hiszen nem becsül pedig én sok mindent megtettem érte de az már nem számít az elfelejtődött. Egyesek szerint jobb lenne neki nélkülem Robi szerint is én vagyok minden rossz okozója miattam kényszerült albérletbe.Hát igen ha én nem lennék mehetne haza  az anyjához.

Anyám?-Ő nyiltan kijelentette nem akar engem pedig amikor szüksége volt a segítségre csak én voltam neki senki most pedig amikor nincs rám szüksége mehetek amerre akarok. Hát megyek is. Igazuk van jobb lesz nekik nélkülem. Okóber 28-án lesz az öcsém halálának 1-éves évfordulója halálát még mindig nem tudtam elfogadni és feldolgozni sem. Több bántást és fájdalmat elviselni nem tudok és nem is akarok.

 Életem legnagyobb hibáját akkor követtem el amikor első felindulásomban elhagytam Attilát. Még mindig élénken él bennem az a pillanat, amikor kilépek az ajtón a csomagjaim a kezemben Ő és Szandika az ajtóig kisér Attila azt hitte pár nap és újra ott vagyok.Kiléptem a lépcsőházból és Szandikám hangját hallottam ahogy nekem kiabál:-Anya!!!-felnéztem és az erkélyen ott volt Ő és Attila a könnyeimen át alig láttam őket integettünk egymásnak és én tudtam vége mostmár ÖRÖKRE.

Azóta eltelt 4 év. Nem találtam senkit aki Atti helyébe lépett volna és valahogy a helyem sem találom az életben. Most végre nagy sokára megtaláltam Robit és boldog lehetnék vele, de boldogtalanabb vagyok, mint valaha életemben voltam. A mindennapos félelem az amiben élek az már tönkre tesz teljessen, a sok bántás a megalázás mind testileg, mint lelkileg tönkre tett már. Elhagytam Attilát azért mert megcsalt én akkor ezt hatalmas bűnnek, árulásnak vettem, mert még nem tudtam mi is az igazi árulás. MÁR TUDOM!!!! Az amikor az ember az bántja és alázza meg aki pedig nagyon szereti kiáll érte. Az Öcsém és a mamám halálával elvesztettem azt a két embert akikre mindig számíthattam Ők voltak az én családom Ők szerettek. Most tele vagyok fájdalommal egyre többet gondolok rájuk fáj a híányuk. Már nincs senki aki miatt érdemes küzdenem az életben.

 Csütörtökön hajnalban 3-óra alvás után kelltünk fel. Csomagolás dobozok levitele a még kinnt maradt  holmik eldobozolása következett. Boldogok voltunk végre az álmunk amit már rég terveztünk, hogy csak mi ketten az ma valóra válik. 10-óra-kor jött a teherautó és mentünk  Fehérvárra a közös jövőnk felé boldogan. Mindent együtt csínáltunk és nagyon szépen berendeztük a lakást. Boldogan fekszem és kelek. Boldogan teszek meg mindent mert ez már a miénk csak mi vagyunk, jó nagyon főzni mert Robikának nagyon ízlik a főztöm mindig mondja, hogy nagyon büszke rám mert ilyen ügyes vagyok és ennyi mindent csínálok.

Számomra ez természetes örülök, hogy végre csínálhatom. És valóban Robika más lett nincs köztünk veszekedés kiabálás de vajon meddig tud ilyen maradni?

De most ezzel nem is foglalkozom csak mi vagyunk és ez számít csak.

 Hát anyósóm kapcsolata a jelenlegi anyósával sem a jó viszonyukról híres. Olyan nagyon összevesztek, hogy a veszekedés vége az lett, hogy költözzünk el Csákvárról. Mert ahogy anyósóm fogalmaz ő nem tud tovább úgy élni, hogy az anyósa folyton őt lesi. Hozzá teszem teljessen külön éltek de még így sem fértek össze. Olyan helyzetbe hozott minket anyósom, hogy menjünk albérletbe persze, hogy-hogyan oldjuk meg az már a mi gondunk. Ő talált maguknak lakást ahová mennek mi pedig nem férünk a képbe. Pontosítva, Ritától András párjától tudom csak én nem fértem a képbe Robi mehetne hozzájuk bármikor. Robi mamája és apukája fizette ki az albérletet, hogy mi is el tudjunk költözni sajnos az én "családom" már ha lehet őket annak nevezni megint bebízonyította mennyit is érnek bezzeg amikor anyunak kellett a segítség egyből tudta engem hol talál de amikor nekem kellett volna a segítsége elfordult tőlem, mint mindig és azóta sem igen foglalkozik velem nehogy segítséget kérjek. Pedig az amit Robika meg tett érte nem olcsó mulatság volt és nem kért semmit érte hát most nekünk kellett volna a segítség de nem kaptunk tőle.Megszoktam mondjuk. Az apám pedig már arra sem érdemes, hogy megemlítsem.Az utolsó pillanatban megtaláltuk azt a lakást ahol végre elkezdhetjük a kettőnk közös jövőjét mindenkitől távol. Robi azon van, hogy tényleg ne bántson, tettleg már nem is bánt de sajnos a szavakat nem tudja megválogatni és ha ideges rajtam vezeti le, és sajna nem a legszebb szavakat használja ilyenkor. De azt mondta ha ketten leszünk akkor már nyugodt lesz, nem lesz ott az anyja aki miatt sajnos én kapok mindig. Akkor minden más lesz. Én mindig meghallgatom de magamban már mondom is, hogy ezt úgy sem tudod betartani. Tudom soha nem lesz képes megváltozni, én pedig soha nem kapom már vissza azt akibe beleszerettem. Tudom sokan biztos hülyének néztek azért amiért ennyi bántás után még mindig vele vagyok. Igen én magamat is annak tartom. De normális esetben ő nekem mindent megtesz, velem van jóban és rosszban, betegségem alatt sem hagyott el végig melettem állt. Ilyen nagyon pedig soha nem szeretett engem senki mint ő. Na én ezért vagyok vele és bizakodom abban, hogy ezt az agresszív, ingerült viselkedését még valamikor kinövi.

 Hogyan tovább mit is tegyek? Lehet-e még együtt élni ekkora fájdalommal a szívemben.

Meg kell tanulnom vele élni és el fogadni, megszokni, hogy ő már nem az-az ember akit én megismertem. Megpróbálom a lehetetlent újra beleszeretni és boldog lenni Robival. Elhagytam Attilát mert megcsalt, elhagytam mert nem voltam vele így boldog pedig ez a megcsalás nem ér fel akkora bünnel, mint az amit Robi tett velem. Persze, mert akkor még azt hittem a megcsalásnál nincs nagyobb bűn,mert akkor elképzelni sem tudtam, hogy engem valaki egyszer megver, megaláz. De sajnos ez megtörtént. Nagyon fáj Robinak amit tett velem hát még nekem hogy fáj de szeretem és megadtam neki azt az utolsó esélyt. Igen ezt az esélyt utólag vissza gondolva Attila is megérdemelte volna de nem adtam meg neki mert fájt amit tett velem. Az amit Robi tett velem abba én bele betegedtem mégis azon vagyok, hogy újra egy müködő képes kapcsolatunk legyen. Nem tudom mit hoz a kettőnk jövője a félelem bennem nagyobb. Sodródom és majd kiderül mi lesz velünk tudja ha mégegyszer bánt akkor tényleg vége remélem él ezzel az utolsó lehetőséggel.

 A telefonját a szobában hagyta gondoltam felhívom anyuékat jöjjenek el értem. A híváslistába belemenve láttam, hogy egy nőt hívott aki Ildikó életem néven volt beírva. Összeomlottam még jobban, megvertek, megaláztak és összetörtek bennem mindent amit eddig magamban felépítettem. Újra vissza jött a szobába és én számon kértem ki is ez a nő. Talán már józanodott vagy nem tudom mi történt hírtelen átölelt és kérte ne hagyjam el mert csak én kellek neki senki más és nem tudja mit keres az a nő az ő hívás listájában. Kérte feküdjünk le én, hogy elkerüljem a további bajt megtettem amit kért gondoltam amikor elalszik én szépen elmegyek és örökre itthagyom ezt a rémálmot vele együtt. De a kimerültségtől és a rosszulléttől én is hamar elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy Robi simogatja a fejem és az arcom, sírt és nem győzőtt tőlem bocsánatot kérni azt mondja nem tudja miért tette és sajnos sok mindenre nem is emlékezik abból amit tett. Én elmondtam neki mindent szőrnyülködött a saját maga tettein hát igen azon van is mit mert én azon az éjjelen amin átmentem az iszonyatos volt. Én őt nagyon szerettem de ezen az éjszakán összetört bennem minden főleg a lelkemet az amit íránta éreztem már a múlté. Vele maradtam de most nagyon sokat kell neki bizonyítania. Mindent megtesz amit csak kérek nem tudja hogyan feledtesse ezt az éjjelt el velem. De ezt elfelejteni nem lehet megbocsájtani igen de elfelejteni soha. Ő egyszer azt mondta nekem Vikike én téged nem lennék képes soha bántani!-hát de bizony képes ezen az éjjelen be is bizonyította.

 Miután anyosóméknak beszámoltunk a nap eseményeiről megfürödtünk és felmentünk a szobánkba. Én már ekkor majd 3-hónapos terhes voltam elfáradtam a biciklizés és a folyamatos hányás kimerített lefeküdtem aludni. Robi még msn-ezett egy nővel. Engem zavart a zörgése ezért átmentem a másik szobába és ott feküdtem le aludni. ögyszer arra ébredtem, hogy kivágja az ajtót felkapcsolja a villanyt felrángat, hogy azonnal menjek át aludni a másik szobába.A szesz szagától a gyomrom majd kifordúlt kértem hagyjon aludni nem érzem jól magam erre ő lelökött a földre és a hajamnál fogva a földön húzott át engem a másik szobába. Nagyon sírtam kértem ne tegye ezt velem hiszen én nem tettem neki semmi rosszat én csak aludni akarok. Hogy elkerüljem a további bajt lefeküdtem mellé az ágyba de ő csak nem hagyott engem tovább rángatott a hajamnál fogva. És én csak sírtam kérleltem ne bántson hiszen nem tettem semmit. Hírtelen elengedett rámcsukta az ajtót és elment. Nem tudtam, hogy hol van egy ídő után kimentem a szobából de a sötétből elém ugrott és vissza lökdösött a szobába nagyon csúnyán beszélt velem elmondott  mindenféle kurvának és azt mondta undorodik tőlem és előbb feküdne le más nővel, mint velem és soha többet nem akar tőlem semmit. Nem értettem mi történt, mit tettem, én nem ezt érdemeltem tőle. Kértem ne bántson de ő annál inkább bántott azt akarom utálj meg utálsz már? Ezt kérdezte tőlem folyamatossan de én nem válaszoltam tovább könyörögtem kértem ne bántson. Erre ő felkaptam az asztalon lévő kést és elkezdte vagdosni az ereit vele. Én kikaptam a kezéből és neki estem, miért kell ezt csínálnod mi van veled üvöltöttem vele, terhes vagyok legalább ezt vedd figyelembe erre kaptam két hatalmas pofont, az ütéstől elestem és ráestem az ágyra. Ott hagyott és kiment a szobából. Én csak sírtam és sírtam nem tudtam mi fog következni.

 Sajnos miután Robi ki jött a börtönből teljessen megváltozott, vagy nem is változott meg hiszen mindig is ilyen volt, és csak nekem mutatta magát teljessen más embernek. Sajnos ez a valószínűbb. Mielőtt bement a börtönbe egy olyan ember volt ő aki egy hangos szót nem mondott nekem és most ha kell, ha nem üvölt velem. Ha valamiért ideges azt rajtam vezeti le ha valami nem úgy jön össze ahogy ő eltervezte, vagy ha valaki más felidegesíti ki mást is bánt érte hát persze, hogy engem.De ezek semmik ahhoz ami egy vasárnap éjjel történt eddig csak kiabált velem és csak meglegyintett hogy fogalmazzak enyhén de amit ezen az éjszakán kaptam és sajnos azt, hogy miért is............hát még ő sem tudja de ezt az éjszakát még az ellenségemnek sem kivánom.

Egy vasárnapi nap volt szépen indult a napunk rákaptunk a biciklizésre és elmentünk anyukámhoz a szomszéd falúba 15-km az út. 1-óra alatt szép kényelmesen letekertük ezt a távot. Jól éreztük magunkat, végre a nevelő apukám is itthon volt ő kamionos sokat van távol és bemutathattam neki Robit. Nagyon jól telt a nap apu és Robi elég sokat ittak a megismerkedésük örömére de nem volt semmi gond. Hozzá kell tennem Robi nem szokott inni.

Este haza felé  Robi nem győzte mondogatni mennyire imád és kért arra, hogy soha ne hagyjam el, mert nélkülem nem képes élni. Ezek után álmomban sem mertem volna arra a rémálomra gondolni ami ezután következett.

 Azon a hétvégén András és párja Rita is lejöttek a mamához Mórra. Hát minden kiderült .

Elmondták anyósóm amikor ők kijöttek hozzá folyton bántott engem ő mondta Andrásnak valahogy nyomozzon utánnam mert az a két kislány biztos az enyém ki kell nyomozni az igazságot. Én meg egy megtürt ember vagyok csak náluk bárcsak a Robi hagyna elmenni sokkal jobb lenne mindenkinek. Hát persze, hogy jobb lenne mert Robi akkor vissza térne a régi életéhez újra drogot árúlna és abból persze anyucinak is haszna lenne nem is kicsi jegyzem meg csak úgy. Meg, hogy az én anyukám csak paprikát, paradicsomot, fejtett babot zöld babot, és sok tököt adott hát tőle ott rohadhat meg mind a pincében, mert nem eszik belőle-jegyzem meg mindig ő volt aki mondta bár csak teremne már a kert jó kis zöld bab és tök főzelék meg rántott tök ő úgy ímádja őket és amikor anyukám megküldi neki már nem is jó. Hát igen ez nem hús mert ő ha tehetné húst enne hússal. És persze ő eközben a szemembe kedves és hizeleg nem is tudja azt, hogy én mindent tudok. Ha ezt a mama mondta volna el nem hittem volna el mert ő nem szereti ayósómat de a Ritának hiszek.Persze most amikor éhezik mondja milyen jó lenne jó kis tök-persze már jó lenne hát éhezzen. Amikor ezt megtudtam nagyon kikészültem anyósóm, hogy tehette ezt velem amikor én a bizalmamba fogadtam elmondtam neki mindent magamról sőt még a naplómat is elolvasta és ezt teszi velem. Pedig szerettem őt. Senki nem kerüli el a büntetését ő sem fogja  én kedves leszek vele továbbra is de a szememben már nem az-az ember aki volt.Azt adom amit kapok eljön még az én ídőm.

 Miútán András tudomást szerzett a terhességemről valahogy leállt a bántásommal végre.

Egy pénteki nap a mama vitt be minket Fehérvárra engem orvoshoz Robit pedig az Apeh-hoz.

Fehérvárra vezető úton a kedves mama hozzám sem szól csak fröccsögte a maga igazát.

Én Fehérvárron mentem a magam dolgára és Robi is megbeszéltük ha végzem keresem telefonon. Ő jóval előbb végzett, mint én és így volt alkalma 4 szemközt beszélni a mamával. Mikor kijöttem meglepődtem a mama egyből teljessen másként viselkedett velem hát kiderült az igazság.

Azon a szombati napon az én szeretett anyósóm volt az aki mindent kitalált rólam a mamának, ő csak erre ideges lett és ezért kezdett engem bántani. Persze nem azt mondta neki anyósóm ami az igazság hanem amit ő kitalált. A mama lehívott minket magukhoz Mórra és ezen a hétvégén minden kiderült a számomra. András utálata felém abból ered, hogy az anyósóm elszid engem neki, hogy én a Robit az orránál fogva vezetem és letagadom, hogy van két lányom, én lennék a legboldogabb ha az a két kislány az enyém lenne, mert akkor lenne még férjem és megmentettem volna a házasságom de mível én ezt nem tudtam Attilának megadni egyértelmű, hogy olyan nőt keres magának aki tud neki gyermeket szülni. Ha én ezt meg tudtam volna neki adni mg mindig együtt lennénk az biztos.

 Ugye bár én már írtam Andrással az elején még egész türhető volt a kapcsolatunk. Ez hirtelen megromlott az okát pedig nem tudtam mi lehet. Anyósóm mindig mondta, hogy ő kiáll értem Andrásnál kéri mindig, hogy ne bántson engem de ez már tudom, hogy nem igaz.

Robival érdekesnek találtuk, hogy András olyan dolgokat tud amit mi csak anyósómnak mondtunk el és bizalmassan. András egy alkalommal amikor ki jött az anyjához kértem, hogy beszéljünk mi baja van neki velem ő is elég undorító hangnemben beszélt velem és hazugnak nevezett.

De amikor kértem, hogy mondja meg miben hazudok nem válaszolt nekem kitért a válasz elől.

Már nem értek semmit én nem hazudtam senkinek elmondtam mindent főleg Robinak mert vele élek és neki tartozom azzal, hogy mindent tudjon rólam.

Akkor nem értem miért neveznek engem hazugnak. Anyósóm persze megint nyugtatott ne is törődjek Andrással elszívta az agyát ezzel magyarázta a fia viselkedését.

 Egy szombat délelőtti napon elmentünk Mórra Robi mamájához és apukájához.

Jöttek anyósómék is a mamához. Egy alkalommal amikor kimentünk az udvarra Robival megnézni a kutyát arra lettünk figyelmesek, hogy bennt megindul a sugdolódzás egyértelmű volt, hogy én vagyok a beszédtéma.

Hát igen amikor bementem a kedves mama iszonyatos hangnemben beszélt velem hazugnak nevezett és olyan dolgokat mondott amit előtte csak anyósómnak mondtunk el.

Ő persze ami nekem egyből feltünt ideges lett zavart volt az arca a tekintete és híába mondtam én bármit is nem állt ki mellettem amit ő később azzal magyarázott ki, hogy ő fél az öregasszonytól és nem akart vele haragban lenni.

Te jó ég én hányszor kiálltam érte a kedves mama előtt hát többet nem fogok. Sírva kértem Robit azonnal vigyen el innét. Anyósóm kimagyarázott mindent és én hittem neki ekkor még.

Sziasztok!

Már nagyon régen voltam itt pedig ne tudjátok meg mennyi minden történt velem-velünk ezekben a hónapokban.

Hát igen mi aztán megküzdünk egymással és egymásért. Míg másnak az első hónapok arról szólnak, hogy örűl a másiknak élvezi a másikat a szerelmet a mi kapcsolatunk a sorozatos küzdelemről szól. Mikor azt hisszük már könnyebb lesz á akkor jön az újabb akadály amivel megint csak meg kell küzdenünk. És mi megint küzdünk.

Robi nagyon nehezen viseli ezeket a nehéz helyzeteket és sajna én vagyok akin a feszültségét le vezeti.

Más már rég elhagyta volna az biztos de én nem vagyok más mindig újabb és újabb esélyt adva neki és a kapcsolatunknak.

Na de ne szaladjunk ennyire előre leírok nektek mindent csak győzzétek olvasni. Azt ígérem elég izgalmas lesz.

Hiányod bennünk él mi soha nem felejtünk el!

Mi soha nem felejtűnk el!!!!!!

Bár a csillagok közt,
Hol való az álom,
Sikerülhetne még
Rád találnom.
Hiszek, s remélek:
Hogy a csillagok
Útamon kísérnek engemet,
S megtalállak tégedet:
És a hiány helyébe
Boldogság kerülhet

Ezt neked küldöm szivből egyetlen szerelmem

Ha majd egyszerűen ellöksz magadtól,

Mert már nem szeretsz, vagy egyszerűen meguntál,

Vagy olyan messze leszek hol,A csillagok mosolyognak rád,

Hidd el én gondolok rád és veled leszek,

És hogy boldog legyél én mindent megteszek! 

Magányos éjszakán, mikor szíved fél és fáj,

Nem kell félned, mert én ott leszek,

És angyalokat küldök hozzád

,Kik megnyugtatnak, elaltatnak és vigyáznak rád!

Én fenn leszek a csillagok közt szabadon,

És onnan nézlek téged, ahogy alszol. 

De kérlek addig is szeress engem nagyon,

Ha elveszítelek soha, senkinek a szívem nem adom,

Ez örökre a tied lehet,Akkor is ha nem szeretsz,

De könnybe lábad a szemem,És a kezem is beleremeg,

Ha ebbe, még csak bele is képzelek. 

Sajnálom ha valamikor megbántottalak,

Én azt soha nem akartam,

Én téged nagyon szeretlek,Akkor is ha te ezt nem érted meg,

És mindig egyszer többször, mint te,Erre ÖRÖKRE emlékezz!!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem annyi minden történt velem mostanában. Amikor ezt a blog-ot elkezdtem írni nem is gondoltam rá, hogy lesz olyan akinek a sorsa hasonlóan nehéz az enyémhez. Talán még nehezebb. Nem gondoltam azt sem, hogy lesz aki a segítségemet kéri, és én segítek, mert tudom milyen rossz a bajban egyedül lenni amikor senkire nem számíthatsz nem ért meg senki. Magamról tudom nekem is milyen jó lett volna ha valaki mellém áll és segít. Épp ezért már megérte számomra a történetemet megírni.

Nehéz napokat élek meg amióta kijött Robika a börtönből. A kapcsolatunk kész harcból áll küzdünk egymással-egymásért, és ez eléggé próbára teszi a kapcsolatunkat is és az idegeinket is. Többször eljutottunk a szakítás határáig de vagy Ő engem vagy én Őt nem engedtem el. Felvetődött a kérdés ez tényleg szerelem vagy csak mi hisszük még mindig azt, hogy szerelmessek vagyunk a másikba? Én már semmit nem tudok fáradt vagyok én már annyit küzdöttem ezért a kapcsolatért nem tudom, hogy mit kell tennem azért, hogy bebízonyítsam tényleg ő kell nekem. Látom rajta, hogy nagyon elege van és sokszor elvonul ,hogy had gondolkodjon.

Neheziti a helyzetemet az, hogy beteg lettem. Még amikor Robika bennt volt a börtönben akkor találtak egy daganatot a szervezetemben. Évek óta küzdöttem egy kisbabáért de sajnos vagy elvetéltem vagy nem jött össze és pont most amikor annyira bizonytalan minden körülöttem pont akkor maradtam terhes. Nem akarom, hogy csak azért maradjon velem mert terhes vagyok és sajnál a szánalomra nincs szükségem. Azért legyen velem mert szeret. A babát sajnos nem tarthatom meg az orvosom tanácsára a saját egészségem érdekében el kell vetetnem. A helyzetemet a bátyja gyülölete is neheziti amikor itt van nálunk még köszönni sem köszön nekem, csak a rosszindulatú megjegyzéseit teszi rám. De mit tettem én, hogy ennyire utál ezt még ő maga sem tudja meg mondani.

Istenem visszagondolok a tavalyi nyárra amikor ugyan egyedül voltam és a nagy szerelemre vártam de boldog voltam. Velem volt az öcsém volt munkám volt életem. Az egész nyár a jókedvről és a bulizásról szólt. És mi lett eltelt egy év és az öcsém meghalt már csak emlék a tavalyi nyárral együtt. Híányzik ő és a mamám aki felnevelt annyira más lenne az életem ha ők még élnének.

Egyedül vagyok senkim nincs.- Mama ugye hallasz még bár betakar a távol...

Mama ugye hallasz még a szemem is látod..... - Mond mit szólsz ez lettem én??? Igen vajon mit szólna ha itt lenne? -De nincs itt, hogy elfussak hozzá és elsírhassam neki a bánatom nincs itt, hogy megvédjen. Pedig mennyire jó lenne, milyen egyszerű lenne hozzá menekülnöm és elbújni a sok rossz elől. De már nem tehetem magamnak kell szembe néznem a gondokkal és magamnak is kell kimásznom belőle.

Tudom Robika itt van és szeret de azt is tudom, hogy Ő többre vágyik annál amit én jelenleg adni tudok neki. Nem akarom elveszíteni őt nagy szükségem van rá. Már elveszítettem mindenkit aki fontos volt nekem: Mamámat az öcsémet a kicsiket akiket a sajátomként imádok és fontos részei az életemnek. Robikát már nem akarom Ő jelenti az életet számomra.

Az elmúlt napokat, hogy is jellemezhetném?Egy rakás SZART nem ért csak a veszekedés a vita és ez kimerített teljesen!Ilyen van?Basza meg a kurva élet nem tudom el hinni minden olyan más amióta haza jöttem és ez bánt!Amikor azt hiszem minden jó akkor mégse.Kérdéseket tettem fel magamnak!Lehetünk mi boldogok?Nem kellene abba hagyni? Nemtudom már semmit nem tudok.Tegnap a kedvesem állandóan a hűlyeségével fárasztott hogy ő nem tud nekem megadni mindent nála a minden a szex mert én eléggé nagy étvágyú vagyok egy nap  5-6-7 szer is ez az igaság de ő nem birja és ki boritot. Egymás mellet feküdtünk és beszélgettünk ismét el kezte, hogy én boldog vagyok- e vele én már csak azért is montam neki, hogy nem .El kezdet sirni montam neki fejezzük be és fel akartam állni ,hogy el menjek de ő kapaszkodott és sírva kérte ne menjek megfogtam el lőktem magamtól az ágyra és akkor mint akinek vége úgy sírt ,hogy szó szerint üvöltöt. Nagyon fájt őt úgy látnom de ő provokálta ki ezt csak magának köszönheti akkor ki békültünk.Ha lehet mondani a délutánunk el ment nagyon szépen minden fele csavarogtunk beszélgettűnk eljőtt az este és ismételten el kezdte hogy szeretem -e ,hogy ne szeretném, szerelmes- e vagyok és mondtam neki nem. Ismét el kezdet sírni de ,hogy is lehetnék szerelmes amikor mostani napokban csak bántottuk egymást az az most ő volt aki engem bántott mondtam neki ez igy nem megy fejezűk be. De ő nem szeretné nem értem minek van velem ha mindig csak bántjuk egymást. Meg vigasztaltam az én kedvesem és el kezdtünk csókólózni szeretni egymást és egy nagyon romantikus szeretkezésbe kezdtünk nagyon jó volt vele. Mostanába nem élveztem ennyire a szexet érzéki volt de mégis vad.  Szerelmem már mondhatom hogy szerelmem mert ismét bele szerelmesedtem ma reggel nagyon szépen keltünk csókkal simogatással ébredtem és ez jól esett. Nagyon szeretem az én szerelmemet és persz ma is reggel nagyon nagyot szeretkeztünk és most olyan amilyenek meg szerettem csak igy kell viselkedjen mindig és akkor nagyon szeretni fogom amíg csak élek SZERETLEK KIS RATYI RAMBOM puszi neked

JOL VAN TE KIS CSIRIBIRI:) Tudod szeretlek én is és mindenél fontosabb vagy nekem te kis ratyi rambo:)