szerelem a börtön árnyékában

Nehéz napokon vagyunk túl. Nem tudom mi van velem de egyik nap kicsattanok a jó kedvtől a másik nap pedig feszült és ideges vagyok. Ilyenkor jó lenne félre vonulni és csak egyedül lenni de Robika mindig a nyomomban van és nem enged egyedül lenni. És általában ilyenkor gyorsan sikerül is összekapnunk. Amióta válaszút elé állítottam vagy az agresszív viselkedés vagy én azóta nincs semmi gond közöttünk.

Nem akar engem el veszíteni és nagyon oda figyel arra, hogy ne bántson meg.

Drága Szerelmem! Nagyon köszönöm neked ezeket a napokat nagyon jól éreztem magam veled kérlek ne bánts engem többé! Így most annyira jó végre úgy érzem kezdem vissza kapni az én Szerelmemet azt az embert akit elengedtem és vártam haza. Nagyon szeretlek téged. Olyan jó volt ma veled együtt főzni, barkácsolni és köszönöm az esti kirándulást is, és a romantikus vacsorát amit főztél nekem. 

Én nagyon szeretlek téged veled szeretném leélni az egész életemet. Rettenetesen fáj, hogy nem tudom neked megadni azt az örömet, hogy szülők lehessünk. Tudom mennyire vágytál arra, hogy apa lehessél. De sajnos ez a boldogság nekünk nem adatik meg. Köszönöm, hogy te igy is mellettem maradsz és nem hagysz el engem. Rettegek attól, hogy bajod történik és elveszítelek. Szükségem van rád. Vigyázznod kell magadra. Te vagy az életem a mindenem. Senkivel nem voltam ilyen boldog és senki nem szeretett engem ennyire, mint te. Melletted biztonságban érzem magam. A válszom a kérésedre pedig: IGEN HOZZÁD MEGYEK!! BOLDOGAN LESZEK A FELESÉGED..................

 Nem tudom mi van velünk? Tegnap olyan szép napunk volt egy hangos szó sem esett kettőnk közt kezdtem úgy érezni olyan mint régen. Úgy bújt hozzám úgy simogatott úgy beszélt velem és úgy is csókolt jól esik az érintése az őlelése nem tudom de nagyon szeretem remélem ő lesz a feleségem!A mai nap reggel nem valami fényesen indult valami baja van az az hogy nincs pénzünk de most én nem tehetek róla munkát keresek de nehéz be adtuk egy pár helyre a pályázatot hogy mi lesz belőle nem tudom.  Most már odáig fajult a dolog hogy nem szól hozzám pedig én nem bántottam meg el hiszem kivan beteg meg ez a pénztelenség engem is ki készit féltem nagyon hisz őt szeretem a világon a legjobban nem egymásal kéne igy lennünk. Mi mindent meg beszéltünk ha baj van ha jóság van mindent most is ugyan úgy de nem értem miért bánt engem a szerelmem. Egy este sarokba állított ha nem változom meg el hagy mert ő már nem bírja igy felejtsem el az agressziv viselkedést el is felejtetem vagyis próbálom nem akarom az életem értelmét el vesziteni. Komolyan kedvesem nekem csak te vagy és te kellesz nekem nem érdekel egy buta kurva se tudom hogy szeretsz engem  legalább mi ne veszekedjünk. Én nem bírom azt megállni, hogy egésznap ne szóljak hozzá hisz szeretem nem bántom én meg őt már soha többet kérlek Viki velem ne legyél ilyen én nem szeretém ha mi igy lennénk egymásal. Könyörgm istenem segits nekem legyen munkám és tudjam elvinni ebből a pusztulatos helyről hiába lakunk egy szép nagy házban akkor sem olyan mint ha ketten lenénk és ez engem is ki készít kérlek istenem segíts nekem had legyek a szerelmemmel boldog ebben az életben csak vele lehetek igazán boldog mellete embernek érzem magam nem egy bünözőnek ő miatta változtam meg és neki köszönhetek mindent, hogy normálisan gondolkodom vagyis probálok nem tudom de félek. Nagyon nem jól érzem magam mostanába sokat fáj a szivem esténként, sőt mostanság már napközben is fáj azon kivűl a derekamal is baj van az izületeimmel is egy roncs lettem és még csak 23 vagyok. Ő tartja bennem a lelket hogy ne roppanjak őssze nem tudom mi lett velem de teljesen végem van mint idegileg, mint testileg ez az én sorsom nem lehetek boldog vagy miért van ez istenem? Jó lenne ha ennyi rossz után már jönne a jó. Szerelmemel lenni boldogan:

Kedves egyetlen szerelmem szeretném a kezedet fogni,szeretnék veled boldogan élni ahogy az igazi szerelmesek,tudom nem vagyok egy akkora romantikus fazon nekem is vannak hibáim de szeretném ezuton a KEZEDET MEG KÉRNI, KÉRLEK LÉGY A FELESÉGEM! HOZZÁM JÖNNÉL? A TE CSOKI FIÚD.

Persze annak akit szeretünk megbocsájtunk mindig. De én már eljutottam arra a pontra, hogy az, hogy bocsáss meg ne haragudj már jelentéktelenné vált. Persze, hogy azzá hiszen sajnos túl sokat hallom. Nem lehet mindent elintézni azzal, hogy neharagudj bocsánatot kérek, már nem hiszen túl sok a sérelem és a nyom.

A kemény viták és a bántó szavak is tudnak ugyanolyan nyomot hagyni benned, mint az ütések. Sokszor még jobban hiszen egy olyan embertől kapod akit imádsz aki a szerelmed az életed.

Innentől kezdve már nincs a bocsánat csak a bizonyítás van én úgy érzem adtam sok lehetőséget. Megvártam. Betegre aggódtam magam miatta amíg a börtönben volt. Elviseltem azt, hogy még ott is csak bánt és nem azt nézi, hogy én is szenvedek ide kinnt. Csak bántott. Szerintem más már az én helyemben lelépett volna. Mostantól kezdve csak én vagyok csak magamra figyelek. Azt nézem nekem mi a jó.

Én nem kérek hálát azért, mert megvártam csak megbecsülést egy kicsi odafigyelést és semmi agressziót, kiabálást. Utolsó esélyt meg kell adni mindenkinek én sokat adtam most adom a legutolsót ha nem lesz változás ennyi. Nem akarok tönkre menni. Élni akarok és boldog lenni szerintem ez nem nagy dolog.

Robika pedig akiről azt hittem soha nem bántana sem szavakkal és fizikailag sem ezt is megtette. Egy vita során odáig fajult a dolog, hogy éreztem magamon azt amikor nem csak a szavak hanem az érintések is fájnak nyomot hagynak benned-rajtad. Igaz Ő ezt egyből meg is bánta és mint egy kisgyerek úgy sírt és a bocsánatomért könyörgött. Én megbocsájtok de nem felejtek.

Sajnos sokszor eszembe jut, hogy mi lesz ha egyszer durvábbá fajul a dolog. Istenem mi lett belőle én nem ebbe az emberbe szerettem bele akit én szerettem akit én vártam haza a börtönből az-az ember mintha már nem is létezne. Elegem van abból ahogy állandóan beszél velem. Ha valami nem tettszik neki egyből felemeli a hangját és kiabál velem. Pedig én nagyon szerettem Őt de most kezd belőlem kiőlni mindent. Már sok volt az amit eddig elszenvedtem. Az amit a volt férjem tett velem a nagymamám és az öcsém halála a vágy az után, hogy anya lehessek az, hogy kihasználtak elárultak a sok rosszindulat a börtön és most az amit a Robika tesz velem és a családja már sok. Ez szerintem más embernek is sok lenne.

Amikor belenéztem 1 évvel ezelőtt a tükörbe egy szép fiatal vidám lányt láttam benne most pedig a sok fájdalomtól meggyötőrt, megcsúnyúlt nő nézz vissza rám a tüköből.

Ez még nem az-az ídő, hogy boldog legyek.

Boldog = az egyáltalán mit is jelent? Valami átmeneti állapot talán???

A boldog élet amit Robika hazatérésével reméltem nem nagyon akar eljönni. A folyamatos támadások amiket kapok megnehezitik a napjaimat. Robika viselkedése sajnos a börtönben nagyon megváltozott. Már a bennt töltött ídő alatt is sokat bántott. De én ennek ellenére úgy gondoltam támogatnom kell mellette a helyem majd amikor haza jön akkor úgy is minden a régi lesz. Biztos voltam benne, hogy Ő normál körülmények között engem nem bántana.

Boldog voltam amikor haza jött remélve azt, hogy boldog lehetek:TÉVEDTEM!!!!!!!!!!!!!!!! Sajnos azt-az agresszív viselkedést amit a börtönben felvett nem tudja elhagyni. Mindent úgy próbál meg-megoldani, hogy szétverem a pofáját és legfeljebb visszamegyek a börtönbe! Hogy lehet így élni egy életet tervezni?-SEHOGY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem tudok úgy élni, hogy attól kelljen rettegnem mikor csinál valami olyat amiért vissza kelljen mennie a börtönbe.

A báttyja András utálata felém pedig egyre nagyobb. És az okát sajnos nem tudom miért. Odáig fajult a dolog, hogy közölte pofán fog b....ni és leüt. Ki ez-az ember aki így beszél rólam-velem. Egy senki akinek a drogtól és a sok fűtől már elszállt az agya. Arra sem veszi a fáradságot, hogy leüljön és 2 percet rám szánjon, hogy beszéljen velem. Esetleg próbáljon megismerni. Szememben Ő már egy senki. Én nagyon kevés embert utálok de Ő nálam a gyűlölet szintjét érte el.

Hát nem értem én a nőket komolyan mindig meg kell sértődni mindenen nem tudom pedig én nem akarom bántani semmivel de ő még is meg sértődik sajna. az Elmúlt 3 nap olyan jól telt vele a vacsora a  cukrászda nagyon jó volt és a mai nap is idáig most meg haragudott rám pedig én nem akartam bántani semmivel. Hisz ő a szerelmem az életem a mindenem nekem csak ő kell értse meg már végre jó vele kettesben lenni érezni a csókjait az ölelését a simogatását most aludt el és olyan szép az én kincsem mint egy angyal. Nagyon oda vagyok érte. Nem tehetek róla ha meg is bántom bennem van még ez a börtön stílus a folytonos támadás, pedig próbálok vissza illeszkedni a társadalomba nem drogozom nem iszom, el járok dolgozni igaz csak hétvégente de az is több mint a semmi szerintem és amit keresek azt csak rá költöm mindent meg kap amire futja. Szivesen dolgoznék de mivel a múltam nem jó ezért kevés helyre tudok csak jelentkezni pedig van targoncás jogsim abban dolgoztam sokáig de most semmi ilyesmi munkát nem találok magamnak pedig el szeretném vinni innen erről a a köcsög falúból ahol lakunk. De a pénz ez körűl forog a világ, lehetne pénzem ha bűnőznék de nem akarok megigértem neki hogy normális leszek meg nem csak ő miatta hanem azért mert nem a börtönben szeretném leélni az életem. Nekem az nem karrier. Hát remélem ki alussza magát és megnyugszik a kedvesem. Nem nyugodott meg haragszik:- ne haragudj életem szerelme ezzel a drágával szeretném az egész életem leélni hu nagyon morcos. Nem nagyon történik velünk semmi jó dolog csak a civakodás mostanság nem akarom el veszteni pedig tudom jó úton haladok felé egyre jobban el hidegül tőlem. Amikor haza jöttem mindig bújt hozzám őlelt csókólt, most meg már nem sőt akkor mondja csak ,hogy szeret ha én mondom neki vagy ha kérdem tőle, hogy szeret-e? Miért baszok el én mindent, miért van ez velem miért nem élhetek már végre vele boldogan nem tudom, semmit nem tudok már komolyan nem tudok vele rendesen beszélni nagyon csúnya lett a szám is vele de miért azt nem tudom na mára elég hamarosan folytatás.........

Úgy,hogy most szar a helyzet nem vagyunk gazdagok épp- hogy megélünk pedig nagyon jó lenne egy albérlet ahol csak a szerelmemmel lehetek és a családomat ki zárhatnánk az életünkből. Akkor nagyon meg lennénk, mi soha nem veszekszünk nem kiabálunk egymással. Az-az szerdáig így volt, nagyon őssze vesztünk és így útólag belátom igaza volt. Mindig azt mondom neki mert a mama nem így csinálja a mama nem így főz és betelt a pohár teljesen jogosan. Odáig fajult hogy én el kaptam a kezét és nagyon meg szorongattam "JÉZUSOM NEM VAGYOK NORMÁLIS"soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Mondta el költözik neki állt  kiszedni a szekrényből a cuccát hát nagyon rossz volt. Kértem fejezze be de ő menni akart.Lementem szatyrokért el kezdtem pakolni én a cuccait. A táskába be csepésztem egy pólót, hogy ne felejtsen el engem de miközben pakoltam a sirás kerülgetett. Most ha szégyen ha nem ez az igazság nem szégyellem egyszer csak felálltam és ki mentem a mosdóba és el kezdtem szó szerint zokogni mint egy gyerek. Ne lássa, hogy gyenge férfi vagyok. Imádkoztam az istenhez hogy ne menjen el mindenért én magamat hibáztattam milyen ember lettem én a börtönbe meg bántok mindenkit. Erre belép az ajtón és oda gugól, hogy Robika kérlek ne sírj nyugodj meg- tudja rossz a szivem és amúgy is ki vagyok idegileg. Nem tudtam megszólalni csak sírtam és sírtam. Mire  megcsókolt. Most ezt mire is véljem-gondoltam magamban. Mondta szeret és jó neki velem. De ez sok volt már neki. Megcsólóltam  és csak csókolóztunk el kapot minket a vágy és olyat szeretkeztünk mint még soha. Meg beszéltünk mindent. De most ismét csak a rossz van. Szerelemem nem közeledik felém nem simogat meg, mint eddig nem csókol meg és bele őrülők a tehetetlenségbe. Mit gondolhat min járhat az esze?  Nem tudom -kérlek istenem ne hagyd, hogy el menjen ne enged el tőlem, nekem ő kell és más senki. Ő az akire vágytam mindig. Ő az aki kell!!  Annyit szenvedtem már, a szerelmemet ne vedd el tőlem! Azt- az embert aki a legfontosabb nekem!- majd folytatom a fejleményekel......... 

Hát, hogy is kezdjem szeretem ezt a lányt de még is meg bántom, nem csak én hanem a családom de azokkal szembe szállok hogy ne bántsák. Az egyetlen szerelmemet és szeretem őt nagyon. Nagyon félek a holnaptól én megyek dolgozni szombat ,vasárnap és ahogy áll most a helyzet ő megy az anyukájához és ki tudja, hogy haza- e jőn estére mire én végzek. Vagy egyáltalán valaha haza-e jön. Lehet holnap reggel hallok róla utoljára és félek rettegek, hogy el vesztem. Tudja ,hogy szeretem de sokat szenved melletem és ez rossz érzéssel tőlt el, hogy a családom miatt szenved a testvérem egy igazi fasz vele pedig még 2 szót nem beszéltek egymással, a testvérem csak bunkón közelíti meg és ez fáj nekem hogy miért nem szereti azt akit én szeretek miért bántja meg úton -útfélen mire jó ez a gyűlőlkődés? Erre ma édesanyám is kikezd minket és látom a szerelmemen ez már sok neki. Remélem tényleg szeret és tényleg mellettem marad de már nem tudom mit gondoljak és ebbe megyek tőnkre. Sokat fáj mostanság a szivem elég rossz állapotban vagyok a szerelmem miatt és miattam is félek attól, hogy el vesztem és ezt az érzést nem tudom leírni de nagyon rossz. Remélem komolyan gondolja,hogy csak velem és mással nem én egyetlen cincikém hidd el nekem én szeretlek és nem akarok soha senki mást csak téged kérlek engem ne bűntess azért mert a családom ilyen én mindent megteszek neked amit tudok és az erőmből tellik ezt tudod. Minden egyes percben azon vagyok boldognak lássalak de az elmúlt pár napban ez lehetetlen.

A napok amik eddig alig mentek most rohannak. Rengeteg ídőt töltünk kettesben igyekszünk újra megismerni a másikat és újra összecsiszolódni. Nagyon sok az elvesztegetett ídő amit be kell pótólnunk.

Robika kezd helyre jönni ugyan-olyan velem, mint régen. Nem veszekszünk, nem bántjuk egymást. Ő bocsánatot kért tőlem azért ahogy benntviselkedett velem. De nem kell tudom, hogy az életben soha egy rossz szóval nem bántana meg. Nagyon szeret és ezt ki is mondja ki is mutatja nekem. Az én dolgom pedig az, hogy most már szabadjára engedjem az érzelmeimet kimutassam neki, hogy mennyire szeretem.

Boldoggá akarom tenni, mert megérdemli szenvedett eleget ebben az életben. Remélem, azzal, hogy megvártam bebízonyítottam neki, hogy mennyire fontos nekem és történjen bármi én mellette állok támogatom mindenben. A szerelem az összetartásról is szól nem csak a jóról hanem a rosszról is egyaránt. Sajnos vannak az életben rossz dolgok amik egy kapcsolatot próbára tesznek. Van amelyik kibírja van amelyik nem. A mi kapcsolatunk elég korán próbára lett téve. Kiállta ezt a kemény próbát a szerelmünket pedig még jobban megerősítette.

A mi történetünk legyen példa arra, hogy igen is a bajban össze kell tartani mert csak egymásra számíthatunk és ha a másik fél korlátozva van, mint a mi esetünkben akkor a másik fél jelentheti szó szerint az életet azzal amit a másikért tesz. Én soha nem kérek Robikától semmit azért amit érte tettem de érzem ő a szerelmével fizet nekem érte a szerelmével ami erősebb, mint valaha volt.

Vissza-mentem az épületembe pakolni a cuccaimat az-az a lakatot levettem és 12 szál cigit kivettem a szekrényemből a borotvámat és a fogkefémet meg a Bv-és cuccaimat. A többi holmimat otthagytam egy barátomnak. Egyszer csak kiabálják a hangosba a nevemet és a számomat, hogy teljes menet felszereléssel jelentkezek a felügyeletnél, mert azonnali szabaduló vagyok. A legjobb barátom szeme könnybe borult megpuszilta az arcom vigyázz magadra testvérem. Kimentem és jelenteztem az őrnél. Ott megmondták hová kell mennem. Pont jöttek vissza az ebédből az ismerősök egyől kérdezték Mivan Robi?-mondom nekik megyek haza. Nem hazudok de vagy 100-an jöttek oda puszit adni vigyázz magadra Robi. Jól esett szerettek sokan. Leadtam mindenem szóltam az őrnek végeztem-mondja az őr menjen a 6-os épületbe leadtam a szabad mozgóm és mentem a felszer. raktárba. Ott leadtam a poharat csajkát szivacsot...stb. Beraktak a csúrmába ott voltak 4-en akik pénzbüntetésesek voltak és most fizették ki őket azonnaliak voltak. 1-óra volt beszélgettünk. 14:30-vissza jöttek a raktárosok végre odaadták a civil ruhámat. Mákost levetettem és felvettem a sajátot. Jó érzés volt. Mire átöltöztünk 15:33- na mivan nem jönnek értünk? Szóltam az őrnek, hogy rendezkedjen, mert ez jogtalan fogvatartás. Rendezkedett ,16:05-kor-mondta jöjjenek. Megnéztek minket és kinyitódott a börtön kapú. Elmentünk az őrszobáig ott odaadták a papírjainkat pénz személyi...stb. Ott megmondta az Őr merre menjünk elkezdtünk sétálni a falúba távolodtam a börtöntől és akkor esett le, hogy szabad ember vagyok. ( ezt az érzést remélem ti nem fogjátok átélni!) Lassan odaértünk a sorompóhoz és kerestem a szerelmem, mikor átléptem a sorompón megpillantottam és ő futott oda hozzám megölelt és megcsókólt. Újra és újra.

Nagyon jól esett mikor oda értünk az autóhoz megpusziltam a tesóm és a feleségét. Irány haza ahogy beültem az autóba 2 sört megittam és ezzel a két sörrel most zárom soraimat és ezt a kis szerencsétlen történetem. Remélem, hogy mindenkinek tanulságos lesz.

Amikor a 17-e az-az szerda reggel már fennt voltam 4:00-kor cigiztem-kávéztam ideges voltam az járt a fejemben ma vajon haza engednek-e a szerelmemhez? Eljött a 7:30-perc beszéltem a kicsi szerelmemmel persze nem volt nyugodt beszélgetés. 8:00-kor kiabálnak a hangosba aki ügyészi és bírói meghallgatásra megy jelentkezzen a felügyeleténél. Hát eljött az én ídőm. Ősszeszámoltak minket 38-an mentünk valaki fokozat váltásra azaz börtönről fokházasításra ment (fokház a legenyhébb minősítés ) és sima kedvezményre. Én voltam egyedül olyan aki már 17-napja ülte a kedvezményét az-az szabadulnom kellett volna. Ott ültünk egy teremben mikor ránéztem az órára már 10-óra volt. Mikor jött a bírónő egy ügyész és egy ülnök. Pár perc eltelt és hallom a nevemet. Meglepődtem a gyomrom összeugrott az járt a fejemben, hogy most eldöntik a sorsom. Bementem a terembe és jelentettem a bírónőnek a nevemet és atörzs számomat és, hogy bírói meghallgatásra megjelentem. Kérdi a bírónő van-e fenyítésem-mondtam neki nincs se feddésem hanem csak dicséretem bevonulós vagyok egyes fokozatos( ez a legenyhébb ) dolgozom külső parkos vagyok erre megszólalt a bírónő az ügyésznek "van-e akadálya, hogy megadja a kedvezményt?(bevallom remegtem az idegtől) az ügyész mondja-"nem látom akadályát"(megkönnyebbültem)-rám néz a bírónő és mosolyog "van egy jó hírem"(már tudtam magamban) a kedvezményét megadom a mai nap folyamán maga azonnali szabaduló most telefonálok a büntetés nyilvántartóba, hogy csínálják meg a papírjait és a mai nap folyamán kiengedik. Köszöntem és távoztam mosolygós arcal.

Szóltam az Őrnek, hogy engedjen telefonálni mert azonnali szabaduló vagyok. Persze az Őr nagyképű volt kit akarsz hívni csávókám?-kérdezte A jóképességű báttyámat-kérdezi milyen az-a jóképességű? Mondtam neki ugyanaz mint maga csak nem zsírban hanem izomban.Na ne nagyképűsködjek- mert mi lesz kérdeztem tőle ír egy fenyítést? Néz rám bután a fenyítés mellé írhat egy magyar nótát is. Tőlem a jóisten nem veheti el már a kedvezményemet. Rám néz csúnyán na tűnj el-mondja van 2 perced a telefonra.

Hívtam a szerelmem és szóltam neki, hogy ma jövök haza sírt a boldogságtól kértem, hogy jöjjenek értem.

A börtönben nagyon sok a vamzer. Ami azt jelenti, hogy a nevelő az anyukájuk apukájuk.

Tudjátok úgy kezdik a levelüket, hogy ne legyen feltünő Drága édesanyám, alúlra pedig Tisztelt nevelő Nő és már dobják is ki ránk a jelentést.

És ezen a helyen egy próbléma van, hogy nem vizsgálják ki azonnal az ilyen esteket hanem egyből húznak a fogdára ahol lehetsz te akár 100-kg-os ember is akkor is úgy megvernek az őrők, mint egy asszonyt. Bármennyire is hihetetlennek hangzik ez a tömör igazság-valóság.

Nekem szerencsére sikerült kikerülnöm ezt a helyzetet. Nem voltam vamzer engem az egész börtönben jó gyereknek tatottak.

Nekem minden gondolatom otthon volt a szerelmemnél.  Megmondom az igazat 2-év 1-hónap 17-napot voltam börtönben össze-vissza 2006-tól de ez az utolsó 2-hónap volt a legnehezebb. Mert akit szeretek tiszta szívemből itthon kellett hagynom. Kinnt szenvedett miattam és én még tetőztem a szenvedését azzal ahogy viselkedtem vele.

Veszekedtem vele sokat. Az óránkénti 5-perc csak a veszekedésből állt. Csóri kis szerelmem sajnáltam szegényt de szeretem mindig írt nekem levelet de nem egy oldalt hanem minimum 5-maximum 9-oldalt. Az volt benne, hogy szeret nagyon vár haza amikor olvastam a sorokat könnybe lábadt a szemem de nem láthatták rajtam mert az a gyengeség jele lett volna engem pedig nem így ismernek.

Sziasztok Robi vagyok most leírom nektek milyen is az a börtön hogy tellnek ott a napok.

Undorító hely kb.6x6 méteren vagytok 10-14-en.Azért 10-14 mert minden héten járnak szállításba. Mi az a szállítás? Mikor viszik az embereket tárgyalásokra az ország külömböző börtöneibe de ez nem érdekes. Általában 10 a zárka létszáma. Milyen egy zárka? Szó szerint tiszta szégyen ott eszel alszól és WC-zel. Egy szekrénybe van a ruhád a tisztálkodó szered az élelmiszereddel. Ebben az egy szekrényben van az életed. A padló rendes beton volt, lyukak benne a falak sárgák a cigitől és persze az ágyak. Az ágyak vasból vannak rajta egy funér arra 5cm-es vastag szivacs ami persze kényelmetlen.

Hogy tellik egy nap? Reggel 4:30-kor van az ébresztő persze nem órára belekiabálnak  egy mikrofonba  " Tábor figyelem ma 2009. 04. 27.-van 4:30-perc-ÉBRESZTŐ  ha olyan őr volt akkor mondta ma Mária névnap van üdvözlöm az összes Máriát!!!!"-tiszta szégyen. Mi ott nem emberek voltunk hanem számok. PL: SC 99-99. Én a saját számomat nem írhatom le. Az Sc az Fejér megyét jelenti de volt ott minden ZB, H, ET.Stb.

Nap estig sorolhatnám nektek volt ott mindenféle ember. Kelés után 10-percel sorakozó létszám ellenőrzés utánna 4:50-kor  már reggelire a kaja nem olyan volt mint otthon gondolhatjátok. 6:00-kor meló.8-óra komoly meló  egy hónapra ha dolgozól 160-180-órát kapsz 10-12-ezret az a plafon. Napi 1100,-ft abból lejön az 500,-ft rabtartás a 15%-koporsó pénz. A koporsó pénzt amikor szabadulsz megkapod. Undorító szóval nem keresed magad halálra. De 2x-annyit dolgozol, mint ide kinnt.

Hát az ídő amit külön töltöttünk sajnos sok volt ahhoz, hogy ott tudjuk folytatni ahol abba hagytuk.

Újból össze-kellett csiszolódnunk.De nehéz én is nagyon megváltoztam és Robika is nehéz de van rá ídőnk bőven. Az első reggelünkön és azóta mindennap Robika ébreszt olyan jó  így kellni. Nagyon másként viselekedik velem, nem olyan mint mielőtt elment a börtönbe. De megértem őt nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni azt, hogy milyen helyen volt. Vissza kell szoknia a rendes élethez és persze hozzám.

Nekem pedig hozzá.

Hosszú hetek és hónapok után elérkezett az este amit már nagyon vártam. Végre kettesben maradtunk nagyon sokat beszélgettünk. Mindent elmondtam Robikának arról, hogy itthon mi történt amíg nem volt itthon. Sokat mesélt nekem a benti dolgokról. Csodálatos éjszaka volt. Alig mertem aludni folyton csak őt figyeltem annyira boldog voltam, hogy újra itt van. Jó volt úgy lefeküdni, hogy nem az van benned, hogy 1 nappal közelebb kerültél a börtönhöz. Végre úgy kelltem, hogy túl vagyunk a rosszon végre elmúlt.

Szerintem a boldogságtól sokkot kaptam vagy nem tudom mi történt velem, mert a kocsiban csak ültem fogtam szerelmem kezét  és megszólalni sem tudtam.Ő magához ölelt megcsókólt és elmondta mennyire szeret engem. A "kedves" mamához mentünk aki vacsorát szervezett annak örömére, hogy a Robika hazajött. Na de ne tudjátok meg milyen volt ez a vacsora. Nem arról szólt, hogy örüljünk mert végre Robika haza jött hanem megint mások bemocskolásáról-bántásáról. Kérdem én milyen nagymama Ő???

Érdekes egy család azt meg kell jegyeznem nem az összetartásról híresek. Persze ez alól vannak kivételek Robika apukája mindent megtesz, hogy a fiának jó legyen meglegyen amit szeretne. Miután mindenkivel öszeveszett a mama mi is otthagytuk. Robika egy barátja jött értünk. Végre itthon vagyunk.

Mikor odaértünk a börtönhöz szóltunk az őrnek, hogy kiért jöttünk Ő azt mondta,ilyen nevű ma nem szabadul-biztos, hogy ma kellett jönnünk?-kérdezte. András szólt neki na ne vicceljen járjon utánna. Az Őr beszólt a parancsnokságra-hogy mit beszéltek nem tudom, mert addig becsukta az ablakot. Kisídő múlva kijött és mondta most van a szabadulóban várnunk kell. Nehéz pillanatokat éltem át folyamatossan a börtön bejáratát  figyeltem de semmi. Kezdtem kétségbe esni mi van ha mégse de az nem lehet ma ki kell engedniük.

Eltellt 1,5-óra  az út végén feltünt pár ember Ők azok akik most szabadúlnak. A többi család taggal elindultunk a sorompó felé de én még mindig nem láttam az én szerelmemet. András nyugtatot "nyugi ott van a bal szélén az útnak a nagy sporttáskával a kezében. És igen ahogy közeledett felém megismertem Ő az tényleg az én szerelmem. Ahogy átért a sorompón odarohantam hozzá megcsókóltuk megöleltük egymást. Visszakaptam Őt végre-vége ennek a rémálomnak. Elsem tudom hinni attól félek, hogy ez csak álom amiből egyszercsak felébredek. De nem ez nem álom ez szerencsére a valóság.  

Nehezen mennek a napok a folyamatos idegeskedés és bizonytalanság kikészit. Egyre többet veszekedünk. Végre elérkezett a szerda.

Robika még a tárgyalás előtt felhívott elmondta 9-kor fog kezdődni. Annyira bizakodom, hogy végre ma vége lesz ennek a rossznak és haza jöhet hozzám. Hajnali fél 4-óta nem aludtam semmit bele sem merek gondolni abba, hogy ma már itt lesz velem átölelhetem és vége az egyedül töltött napoknak és éjszakáknak.Azoknak a napoknak amik nélküle csak a túlélésről szóltak. Remegtem az ájulás környékezet az átvirasztott éjszakák miatt már iszonyú kimerült vagyok. Fél 11-kor megszólalt a telefonom. " Megyek haza!"-köszönöm neked istenem meghalgattad az imáimat és visszakapom végre az életem a boldogságom és a szerelmemet. Mást nem is nagyon beszéltünk még annyit kért Robika,hogy szóljak az Andrásnak, hogy 1/4-re menjünk érte. Nagyon boldog voltam. Az ídő ezután már gyorsan ment. Készülődtem és terveztem az új életem.

Szia Szerelmem! Végre eljőt az a nap amikor megölelhettelek és megcsókólhattalak te vagy nekem az életem a boldogságom. Mikor sétáltam ki a börtönből és néztem hogy hol lehetsz-lehettek oda voltam lelkileg ,hogy nem látlak nem jőttél elém és mikor egyre közelebb értem hozzád azaz távolodtam a börtön kapújától meg pillantottam azt a nőt kiért a szívem minden másodpercben dobban. Át értem a soropónál és futottál oda az volt a legszebb dolog az életemben a csókod olyan édes volt hogy ilyen édes finom zamatos ízt még az életben nem éreztem. Ez a 3. nap hogy csak kettesben vagyunk tudom a viselkedésem még olyan amilyen voltam a börtönben de minden nap változom legalábis úgy érzem és mint tudod csak te kellesz nekem és veled akarok élni nem érdekel más senki csak te remélem ahogy beszéltük úgy lesz minden és a feleségem leszel. Bár az egy papir én bent is úgy beszéltem rólad hogy az én kis feleségem vár otthon, nagyon bánt ahogy viselkedtem veled de ez már a múlt és most a jelenbe vagyunk és várom az estéket hogy ősze bújva nézzük a tv-t érezzem az illatod a csókod kedves szerelmem.100-szor jobban szeretlek, mint azelőtt, mert senki nem tett meg értem annyit, mint te. Tőbbet nem tudok írni jelenleg ki fogytam a szavakból inkább megcsókollak._Ezeket a sorokat az én szerelmem írta nekem.Végre itthon van és visszakaptam őt.

Végig csínálom mert nem akarok Robikának fájdalmat okozni, de amikor haza jön mindent át kell beszélnünk. Így élni hosszútávon nem lehet. Kimélem minden rossztól nem beszélek neki arról, hogy anyósóm mennyire beteg és az én betegségemről is mélyen hallgatok.

Majd amikor haza jön akkor kipakolok de akkor már én sem fogom kimélni.

Megértem őt nagyon is, mert nem mindegy, hogy egy rohadt börtönben vagy-vagy, hogy már rég itthon lehetnél ha a bírónő jobban odafigyel a munkájára.

A távollét a kis tüzeket kioltja a nagy tűzeket lángra lobbantja-én nagyon remélem a mi tűzünk újból lángra fog lobbanai mert mi nagyon szeretjük egymást csak sajnos ez a helyzet a folyamatos idegeskedés a tehetetlenség és a kétségek felőrlik az idegeinket és egymáson vezetjük le a rosszat.

Én mindig is úgy hittem, hogy amikor haza jön velem akar lenni. Hát megint tévedtem.Robika kérte, hogy hívjam át hozzá a barátját. Hát én biztos ha már több hete-hónapja nem láttam a szerelmemet alig várom, hogy vele legyek és nem a barátaimat választom. Miután próbáltam ezt szóvátenni azt a választ kaptam "miért be akarsz zárkózni?" Nem-nem akartam de azt hittem Robika ugyanennyire akar velem lenni, mint én vele.

Kezdem magam megint a sarokban porosodva érezni. Amikor intéznem kell neki valamit és szüksége van rám ki hív onnét de miután vége a rossznak újra szabad már nincs rám olyan nagy szüksége mehetek vissza a sarokba. Egyre inkább elviselhetetlenebb ahogy viselkedik velem. Ma kérte, hogy ne legyenek barátaim csak Ő legyen nekem.

Istenem ez nem az-az ember aki engem itthon hagyott.

A napok nagyon lassan tellnek. A telefonhívásaink pedig már nem szólnak másról csak a veszekedésről. Utánna meg mikor rájön, hogy meginthogy beszél velem a bocsánatkérések hada jön. Én kimélem nem akarom bántani de Ő kimél engem?: Nem!!!-egy cseppet sem. Tudom, hogy tehetetlenségében ilyen velem hiszen már itthon lehetne rég.

Ma történt beszélgetéseink után elgondolkodtam, hogy hol is igazából a helyem. Tudom, hogy szeret és én is nagyon szeretem de Ő is és én is beismertük egyre távolodunk egymástól. Közölte velem, hogy ő érte csakis András mehet nekem itthon kell várnom.

Tudja, hogy a testvére utálata felém milyen nagy és mégis ezt teszi velem, hogy Ő Andrást választja. Hát kipakoltam neki arról, hogy miket csínál velem a testvére. De a válasza ledöbbentett azt mondta neki csak András van. Ja hát ha neki csak az András van akkor amikor intézni kell valami gondját akkor is hívja az Andrást na de ha gond van Andrásra úgysem számíthat ezt ő is tudja. Anyósom rábeszélt, elég sokáig kellett győzködnie, hogy igenis menjek el Robika elé. Hát jól van elmegyek Robikát nézem már megint.

Csütörtökön Robika elég korán hívott. "Van egy jó hírem!"-így kezdte. Te jó ég mi lehet az hírtelen mindenre gondoltam. Azonnali szabaduló lett mivel a bírónő elrontotta az összbüntetését és már május 31-én itthon kellett volna lennie. Elmondta, hogy mit kell elintéznem telefonon, hogy az ítélete gyorsan jogerős legyen. Mikor hívtam az ügyvédet elmondta, hogy az ítélet már jogerős soron kívül megcsínálták. Már vissza is küldték a BV-be. Felhívtam a BV-ét ott az illetékes elmondta, hogy igen tényleg ott vannak a papírok és szerdán viszik Robikát a BV-bíróhoz tárgyalásra. Azt nem értem, hogy ha már így is túl ülte az ítéletét minek tartják még bennt tovább. Szerdán már 18-nappal üli túl a büntetését. Kérdeztem ettől az embertől, hogy mi lesz a tárgyaláson mit néznek? A magaviseletet nézik és elmondta, hogy  Robikával nem lesz gond. Jönni fog haza.

Reménykedem nagyon talán végre szerdán vége ennek a rémálomnak és visszakapom a szerelmemet és a boldogságomat vele.

Ezt nem értem, hogy egy ember szabadságával hogyan lehet így játtszani. Már nem tudom bízhatom-e abban, hogy szerdán haza jön hiszen már annyi minden nem ment simán.

Ugye-bár előszőr 2-szer kellett bevonulnia. Utánna eltüntek a papírjai. Az összbüntetését elrontották és túlülte a büntetését.

Mindenki azt mondja, hogy tuti, hogy haza jön de én már annyira nem merek bízni, mert félek, hogy rossz lesz. De közben meg nagyon is reménykedem abban, hogy két nap múlva visszakapom az én szerelmemet.

Robika most neked írok ezt a levelet nem akarom neked beküldeni, mert nem akarok neked fájdalmat okozni de most-már én sem bírok el több fájdalmat.

Nem-rég beszéltünk és nagyon fáj amit mondtál nekem. Én azt hittem, hogy te örülnél annak hogy ha mennék érted de ezek szerint nem. Te András mellett döntesz és közlöd velem akkor nekem nem kell mennem érted. Várjalak meg itthon. Rohadtul fáj ezek szerint András az első. Ám legyen, de nem kérheted akkor, hogy itt várjalak.

Anyuddal sokat beszélgettem Ő tudja András miket művel velem és velem ért egyet. Tudod én nyugodt boldog életet akartam élni és nem attól tartani, hogy a drága báttyád miket talál ki rólam. Azt mondtad tudni akarod mi van velem nos, én eddig nem mondtam el, mert nem akartam, hogy idegeskedj miattam beteg vagyok és sajnos ki tudja mi a vége. Tessék ezt akartad.

Néha elgondolkodhatnál a szavaid súlyán amikor írod milyen szemét az András, meg-hogy csak én vagyok neked aztán mégis mindig kit bántasz....engem ki mást!! Tudod Robika a szavaknak súlyúk van és egy meggondolatlan szóval nagy bánatot tudunk okozni a másiknak.

Ma felhívott egy illető az öcsémet kereste gondolhatod, hogy kikészültem hiszen az öcsém meghalt. Mit nem adnék azért ha Ő most itt lehetne az életemet is oda-adnám érte mert semmit nem ér.

De elfáradtam sok volt a bánat már, tudod az ember egy ídő után megtellik fájdalommal és a bocsánat kérés sem ad megkönnyebülést. Te sokszor bocsánatot kérsz én mindig megbocsájtok de a fájdalom bennem marad. Megbocsájtok, mert szeretlek de te tényleg igazán szeretsz ezen sokat gondolkodom, mert akit igazán szeretünk nem bántjuk.

Tudod néha gondolkozzál és utánna beszélj!! Gondold át, hogy amit és ahogy mondod azzal okozól-e fájdalmat annak akit szeretsz!!

Kicsim én melletted álltam mindent megtettem érted. Nem hinném, hogy ezt érdemelném. Azt hiszem mindent kiírtam magamból ami fájt. Híányzól vigyázz magadra! Én nagyon szeretlek ezt ne feledd soha de már elfáradtam.