szerelem a börtön árnyékában

Miután az őr kinyította a kaput bejutottunk a börtön udvarára. A börtön éttermében volt a látogatás hosszú széles asztalok voltak elhelyezve. Ott egy nevelő tiszt fogadott bennünket elmondta a látogatás szabályait amit ha megszegsz az a beszélő azonnali megszakítását eredményezi.

Kb 10-perce ülhettünk ott amikor egy nő felkiálltott jönnek. Az ajtó írányába fordítottam a fejem és az ablakon át megláttam az én szerelmemet. Mielőtt beléptek az étterembe megmotozták őket. Istenem végre ott állt velem szemben. Arca nagyon szép volt jól megfogta a nap de viszont sokat fogyott. Boldog voltam, hogy végre láthattam megölelt és megcsókólt. Egymással szembe kellett leülni olyan széles volt az asztal alig tudtam megfogni szerelmem kezét. Én teljessen magamon kívül voltam ott voltam de valahogy mégsem. Megszólalni alig tudtam mondjuk alkalmam sem volt nagyon arra, hogy beszéljek mert a " kedves" mama fröcsögött eleget. Szerintem arról kellett volna ennek a beszélőnek szólnia, hogy örülünk annak, hogy látjuk Robikát de nem Ő megint csak mások szidalmazásával volt elfoglalva csak ezt tudta hajtogatni.

Amikor elment a mama a boltba, hogy csomagot vegyen Robikának akkor tudtunk pár szót beszélni egymással. Elmondtam neki, hogy nagyon híányzik nehezen bírom nélküle és hogy mennyire szeretem Őt. Amennyire a széles asztal engedte átöleltem. Robika elmondta, hogy tellik egy napja a börtönben. De én csak néztem őt simogattam a kezét.

De egyszer csak megszólalt az őr "vége a látogatásnak köszönjenek el egymástól"!-Rettegtem ettől a pillanattól. A szemem megtellt könnyel szerelmem a fülembe súgta "szeretlek és ígérem julius 5-én otthon leszek!" Láttam szerelmem szemében a könnyeket gyorsan el is köszönt és már ment is nem akarta, hogy gyengének lássam. Én alig tudtam a könnyeimet visszatartani de ott annyi ember előtt nem sírhattam. Na meg ugyebár ott volt a kedves mama is akinek nem adom meg azt az örömet, hogy sírni lásson.

Szerettem volna egyedül lenni és csendet magam körül de ugyebár a mama a haza felé vezető utat is mások főleg anyósóm bemocskolásával töltötte.

Miután végre egyedül maradtam szabad utat engedtem a könnyeimnek amik megállás nélkül csak folytak. Anyosómék nem is zavartak egész vasárnap délutánig nem jöttem le a szobámból. Próbáltam feldolgozni amit láttam, de egy ilyet csak úgy feldolgozni nem lehet. Látni ilyen körülmények között azt aki számodra a legfontosabb, senkinek nem kivánom, hogy ezt átélje.

Nagyon jó, hogy újra láttam Robikát de most, hogy láttam még jobban szenvedek. Annyira várom, hogy leteljen ez a 4-hét és én visszakapjam a szerelmemet és vele a boldog életemet.

Elérkezett végre a szombat.

Már hajnali fél 3-tól nem tudtam aludni. Nagyon ideges voltam. Istenem végre ma láthatom az én szerelmemet. Robika mamája jött értem már 6-kor elindultunk. Ő az egész odavezető uton végig az anyósómat szidalmazta, hogy Ő az oka mindennek. Meg ehhez hasonló dolgokat kiabált egyfolytában. Nekem a szívem a torkomban dobogott végre láthatom őt  csak ez járt a fejemben semmi másra nem tudtam gondolni.

A börtön bejáratánál elvették a látogatásra szóló papírt és átnézték az adatainkat. Utánna összevárták az embereket jött egy busz ami bevitt minket a börötön területére persze hozzá kell tennem a buszra csak úgy szállhattunk fel ahogy a nevünket bemondták.

Szóval beértünk a börtön területére. Remegtem az idegességtől és az izgalomtól. Ott még egy Őr állt akinél úgy mehettünk tovább, hogy az igazolványunk fényképes részét megnézték és a nevünket bemondták. Innét egy kis folyosóra értünk ahol megint csak össze-vártak mindenkit és jött az átvizsgálás. Egy férfi és egy nő mehetett be detektorral átvizsgáltak minket és egy újabb kapú elé értünk. Szó szerint remegtem senkinek nem kivánom ezt. Miután az őr kinyitotta a kaput bejutottunk a börtön udvarára.

Tudom, hogy csak tehetetlenségében-idegességégben teszi ezt velem. Nekem végig kell csínálnom támogatnom Őt, mert neki csak én vagyok. Nagyon szeretem nekem mellette a helyem.

Anyósóm is beszélt vele, hogy miért csínálja ezt velem hiszen annyi mindent megteszek érte és Ő ha az én helyemben lenne már az első két hétben itt hagyta volna, mert nem érdemli meg, hogy ennyi mindent megtegyek érte. Ez használt azóta Robika nem beszél velem csúnyán. Fél attól, hogy tényleg bármikor itthagyom.

Csütörtökön elmentem az ügyvédhez elhoztam az összbüntetésről szóló ítéletet. Találkoztam végre a barátaimmal is akiket már nagyon rég nem láttam. De siettem haza, hogy amire Robika telefonál itthon legyek.

Még 2 nap és láthatom újra az én szerelmemet igaz csak 1-órára és tudom, hogy az nagyon hamar el fog menni de végre 42-nap után látni fogom.

A mai napom kezdődöt azzal, hogy felhívtam a börtönt szerencsére sikerrel jártam. Végre ma már Robika is telefonált. Ma volt a hivatali tárgyalása miszerint julius 5-én végre vége ennek a rémálomnak és a szerelmem haza jön hozzám. Még 4-hét.

Robika megint csúnyán viselkedett velem. Annyira boldog vagyok amikor telefonál és mit kapok a nagy semmit, csak a kiabálást és, hogy ezt intézd meg azt sürgesed meg na meg beszélj az ügyvéddel.Mi értelme lenne hiszen eddig is én végeztem az ügyvéd munkáját.

Sírva tettem le a telefont és feltettem magamnak a kérdést én hülye, hogy mehettem ebbe bele. Amíg itthon volt mi nem veszekedtünk most meg 6,5-hete nem láttuk egymást de Ő amikor felhív csak bántani tud. Kell ez nekem..........?-folyton ezen rágodom.

Nagyon imádom Őt de már szenvedtem eleget az életben. Robika már nem az-az ember aki bement a börtönbe. A régi Robika engem nem bántana soha. Mi lesz amikor haza jön? Én boldogan akarok élni és nem veszekedni.

Közben a báttyja utálatával is szembe kell folymatossan néznem, és arra ugyancsak nincs szükségem, hogy úgy éljek, hogy éppen mit talál ki ellenem.

Végig csínálom megvárom Robikát haza jön és megbeszélünk mindent. Istenem remélem, hogy megváltozik és amikor haza jön újra a régi lesz minden közöttünk.

Ha nem akkor ennyi volt én mindent megtettem. Nagyon szeretem de így nem lehet élni.

Ma egész nap falakba ütköztem. Fél óránként hívtam a börtönt de az illetékes aki tudott volna nekem segíteni nem vette fel a telefont. De valamivel okosabb lettem azért.

Felvettem a kapcsolatot egy uniós-büntető jogásszal és a segítségét kértem Robika ügyében. Érdekes híába van magas rangban nem rázott le, segítőkész volt amit eddig senki nem mondott el nekem, azt ő elmondta.

Tehát van remény arra, hogy Robika elöbb haza jön, mint július 27. Mert járnak neki kedvezmények. Ez reménnyel tölt el.

Mindent bevetek azért, hogy megtudjak valamit szerelmemről felhívtam Roccót egy régi ismerősét, hogy tudjon meg nekem valamit róla. Sikerrel jártam. Elmondta ha holnap felhívom délelőtt még több mindent tud majd nekem mondani.

Azt mondta és ez nagyon jól esett Robika nagyon szerencsés, hogy én vagyok neki és ennyi mindent megteszek ért. Közben elmondta, hogy vigyázzak Andrással Robika báttyjával mert nagyon utál engen mindennek elmond és megtesz mindent, hogy szét szedjen minket.

Igen én ezt eddig is tudtam de hogy ilyen nagy felém az utálata azt nem tudtam mivel arra sem veszi a fáradságot hogy 2 szót szóljon hozzám.

Robikával ma sem tudtam beszélni talán holnap már hív. A híánya nagyon fáj nekem. 3db-túrós rétes ettem egész nap, enni sem bírok a gyomrom egy görcsben van. Nagyon várom, hogy szombaton  a beszélőn újra lássam. 7-hete nem láttam szerelmemet nagyon félek ettől a láthatástól egy meggyötört nőt fog újra látni abból a vidám lányból akit 7-hete itthon hagyott. 11-kg fogytam. És félek attól a pillanattól amikor szólnak vége a beszélőnek és nekem újra ott kell hagynom az én szerelmemet. De talán hamarossan vége ennek a rémálomnak és ő újra itthon lesz velem.

Andrásra vissza térve én megpróbáltam nemtörődni a felém írányuló rosszindulatával de miután újra gusztustalanul viselkedett velem úgy döntöttem nem vagyok hajlandó ezt tűrni nem igazán fogom keresni a társaságát. Ahol ő ott lesz én biztos nem. Egyébként Robikának is megvan a véleménye a báttyjáról de ezt is elolvashatjátok a levelében.

Igazi támaszom anya (anyósom), pedig sajnos volt egy pillanat amikor én is beleestem a kedves mama csapdájába és nagyon csúnyán beszéltem vele. Nagyon szégyenlem mind a mai napig és nagyon bánt. Én bocsánatot kértem tőle nem tudom, hogy valaha megbocsájt-e ha meg is, felejteni nem fog az biztos. Pedig annyira sajnálom.

Ő ennek ellenére törődik velem, gondoskodik rólam. Ha ő nem lenne már feladtam volna biztos. Mindent vele beszélek meg ő pedig velem. A gondok az ő betegségével sajnos csak nőnek amivel szembe kell néznünk, és erről Robika semmit nem tud, hogy mi előtt áll anya.

A másik ember akiben nagyot csalódtam az a húgom. Robikának megígérte, hogy figyel rám amikor ő bennt lesz de se egy levél, se egy telefon semmi. Arról, hogy-hogy vagyok, vagy-hogy, hogy van Robika semmi. Ők is kerülnek mintha leprás lennék. Egyre több emberben csalódóm. Nem baj már tudom, hogy ki az a pár ember akire a bajban igazán számíthatok. Már tudom kik az igazi barátok.

" A végtelenhez mérve nem is létezünk.

A csillag évek óráin csak egy az életünk.

Az ember önmagában semmit nem ér

Ha nincs barátunk elvisz a szél. "-és igen ez nagyon igaz.

Aki még nem-igazán fogadja el  mi kapcsolatunat az Robika báttyja András.

Először azzal kezdte a piszkálódásait, hogy mi van ha a két kislány az enyém állandóan ez volt a témája de amikor rájött, hogy ez Robikát nem érdekli váltott. És mi van akkor ha a két kicsi az enyém, én annak is érzem őket. Büszke vagyok rájuk. Ő egy 38-éves nővel él együtt akinek van 2 felnőtt lánya. András egyébként 26-éves. Mit ártott neki az-a két kislány. Utánna folytatta azzal, hogy nekem nem kell megvárnom a Robikát inkább fájjon neki most, mint később. Minek néz ez engem csak így ide vágja ezt nekem. Arra sem veszi a fáradságot, leüljön és beszéljen velem pedig velem lehet beszélgetni. De ő arra sem vette a fáradságot, hogy 2 szóra méltasson már az elejétől fogva csak fúrt engem.

Az a baja, hogy a család nem tudja ki vagyok mi a múltam. Ezek szerint nekem életrajzot kell beadnom ahhoz, hogy kiderüljön méltő vagyok-e az Ő öccséhez. Nekem is van múltam de az egyedül csak Robikára tartozik Ő minden titkomat ismeri, és elfogadott a múltammal együtt ahogyan én is őt a saját múltjával. András olvassd el ezt a naplót és mindent megtudsz rólam nekem is van múltam igaz, de abban a drog és a kurvákkal való kereskedés nem szerepel és én  nem szívtam el az agyam, veled ellentétben.

Utánna az következett, hogy én azért nem vagyok elég jó Robikának, mert én az orránál fogva vezetem őt. Robika teljesssen megváltozott mióta velem van és tiszta papucs lett. Na ne ítélkezzen felettem amig ő a boldog életét éli én megyek tönkre, ő szó szerint szarik az öccsére. Erre utalást találtok Robika levelében is mert ugye a drogra a játékgépre és a fűre van pénz de az öccsére nincs.

Hogy mondhat egy testvér olyat a másikra, hogy jó helyen van a börtönben ő kiröhögi és tele a fasza azzal, hogy folyton hívogatja és ehhez hasonló megjegyzések Andrástól.

Az tette fel nálam az i-re a pontot, hogy már 2x-eljátszotta, hogy küldött pénzt Robikának közben kiderült, hogy semmit nem küldött neki és még jót is nevetett újra rajta.

Ha az én öcsém lenne a börtönben mindent elkövetnék, hogy mindene meglegyen és jobb legyen neki bennt ha már sajnos ott kell lennie. Akkor pedig amikor anyósom elmondta, hogy András kémkedni akar utánnam, hogy én mit csínálok amíg Robika a börtönben van végképp meggyűlőltem. Ezen nem akarok változtani Robika ha akarja tartja vele a kapcsolatot de én ebben nem vagyok hajlandó tovább részt venni. Nagyon kevés ember van aki ki tudja az utálatomat váltani neki és a nagyanyjának sikerült. Ha én az orránál fogva vezetném nem válaltam volna ezt az egészet nem tenném magam napról-napra jobban tönkre. Robika megváltozott ez igaz de jó írányba. Nem keresi a bajt nem drogozik ez baj?

Nem lett papucs, attól, hogy mindent megtesz nekem attól miért papucs én is mindent megteszek érte és ő boldog velem és pedig vele. Hogy Robikát idézzem Andrásnak és a kedves mamánka fáj a mi boldogságunk.

Soha nem tudod ki az igazi barát és ki az aki csak érdekből van veled. De ez a bajban hamar kiderül mindig. Még mielőtt Robika megismerkedett velem és a régi életét élte amiben a fű és az enyhébb drogok fogyasztása is benne volt akkor nagyon sok barát volt körülötte. Amikor ő ugy döntött, hogy leakarja zárni ezt az életformát és meg akar állapodni nem akar többet a drog és a fű kábulatában élni a barátok hírtelen nem is jöttek olyan sűrűn. Amikor megszületett az ítélet ami kimondta, hogy Kincsemnek újra a börtönbe kell mennie szinte mintha leprás lenne úgy menekültek a közeléből. Nem keresték a társaságát. Ő próbálkozott, kezdeményezte a fiúkkal való találkozást de mindig nevetséges magyarázkodásba kezdtek, hogy ki-ezért ki-azért nem akar eljönni hozzánk. Robika nagymamája elmondta, hogy az egyik barátja Tomika megmondta, hogy ő nem akar a Robika társaságában mutatkozni. Ha Robika hívta magyarázkodott feltünően kerülte a társaságát. Pedig gyerekkorúk óta barátok voltak és a fiú sem vetette és a mai napig sem veti meg a drogok használatát. Hamar kiderült, hogy ő csak egy érdek barát volt. Még arra a levélre sem reagált amit szerelmem írt neki hát persze, hogy nem hiszen az a levél a puszta tényt az igazságot tartalamzta miszerint ő nem volt más csak egy érdekbarát.

A többiek pedig még arra sem méltatják, hogy érdeklődjenek felőle. Hát még ezek nevezik magukat barátoknak. Még-hogy barátok???

Akinek nem is számítottam az érdeklődésére az érdeklődött és ad nekem lelki támaszt. Köszönöm Karesz!!!!

Hát ugye amikor elkezdtem írni ezt a naplót elhatároztam, hogy nem fogok semmit  szépíteni sem magam- sem a mások javára. Anyával (anyósóm ) sokat beszélgettem erről ő is egyetért velem ezzel, még ha a fiairól van szó akkor is. Ahogy ő mondta engem sem kimélt senki én miért kiméljek másokat ez így van.

Többször említettem ugye az emberi rosszindulatot is amivel sajnos szembe kell néznem nekem is és a Robikának is. Nagymamája rendessen megkeseríti az életünket tudja Robika gyenge pontját és ott bántja. Gyenge pontja a féltékenysége. Be kell vallanom betegesen féltékeny persze ok nélkül de sajnos ezzel tudják őt a legjobban bántani. Bennt van a börtönben a nagymamája meg azzal tömi a fejét, hogy amíg az édesanyja a kórházban van én lefekszem az ő élettársával. De ebben az a legszőrnyűbb, hogy sajnos az én Kincsem bele sétált ennek a rosszindulatnak a csapdájába. 

Nagyon csúnyán beszélt velem nem értettem az okát, hogy miért? Anyának elmondta és ő beszélt a fejével, hogy-hogy is fordulhat meg ilyen a fejében. Sajnos megfordult és ezzel bebízonyította, hogy nem bízik bennem. Fáj mivel semmi okot nem adtam arra, hogy kételkedjen bennem. Ki sem mozdulok itthonról. Kérdem én, hogy milyen nagymama ő? Nem arra törekszik, hogy unokájának minnél könnyebb legyen ott bennt hanem bántja és fájdalmat okoz neki. Robika persze bocsánatot kért tőlem még szép, hogy megbocsájtok hiszen nagyon-nagyon szeretem őt!!

De akkor sem felejtem el, hogy kételkedett bennem. Megtudtam pár dolgot a kedves mama múltjából hát nem éppen róla mintázták a hűség szobrát. Ezek szerint magából indult ki amikor ezeket kitalálta. Szegény anyósom életét még mindig megkeseríti pedig ő már 9-éve elvállt a Robika apukájától. Szegényről amiket már kitalált. Hát ez az a történet amiről a levél szól amit Robika irt nekem a bizalomról. 

Tehát idézek szerelmem nekem írt leveleiből igy ti is átérzitek, hogy szegény nagyon szenved bennt  nélkülem ugyan úgy ahogy én idekinnt nélküle.

" Elhiszem, hogy nehezen bírod nélkülem bennem meg a te hangod tartja a lelket. Nem birom a börtönt ki vagyok idegileg teljessen már. Haza szeretnék menni és lezárni egy életre. Te nekem vagy én meg neked. "

" Én is érezlek hisz csak te vagy nekem életem. Nagyon fáj a híányod minden gondolatom nálad van életem ezt elhiheted nekem! Itt sokat kell dolgozni de elvagyok megy az ídő hála istennek. Amit mondanak megcsínálom. Nagyon várom már, hogy tudjam mi a vége ennek a szarnak. Jövő héten megkapom az összbüntit és jó vagyok Hála istennek. Ügyes vagy nagyon intézd a dolgaimat büszke vagyok rád mondtam az Andrásnak tegnap ha te nem lennél tőlük rohadhatnék a sitten rohadjon meg mindenre van pénzük rám nincs csak. Ezt vissza kapja az élettől még. Szeretlek Köszönöm, hogy vagy nekem. Kedvesem várom a leveledet! Kitartás életem! "

" Tudod, hogy bizom benned ha nem biznék benned akkor nem lennénk együtt ez meg se foduljon az eszedbe, hogy nem bízok! Ja a mama feltud idegesíteni de már leállítottam, hogy fejezze be a dumákat mert nem kell keverni. Tudom boldoggá akarsz tenni, és az is vagyok melletted szerelmem! Bízom benned!!!!!!! Veled akarok lenni nem a mamával te bolond! Nem akarlak bántani a bizalmatlansággal mivel bizom benned nem, őket az zavarja szerintem, hogy mi soha nem veszekszünk nem bántjuk egymást mint a Rita meg az András. Mi boldogok vagyunk. Én is csak veled lehetek boldog és örülök, hogy újra tudsz szeretni és bizni egy férfiban az-az bennem. Én adhattam neked szerelmet boldogságot ahogy te nekem. Tudom a Gabika halála nehéz volt neked hisz a testvéred volt! Vigyázok is a papucsára nagyon elhiheted."

Nagyon nehéz volt idéznem a leveléből mert ilyenkor újra a szívem fáj attől a fájdalomtól amit a szerelmem híánya okoz.

Egyébként ha majd jól figyeltek későbbiekben még kitérek Az Andrásra és a Mamára akkor majd megértitek ezeknek a leveleknek a jelentőségét.

Ezt a verset szerelmem küldte nekem a börtönből.

A szívem fájt ahogy olvastam ezeket a sorokat, ebben a versben minden benne volt az amit ő érez és az amit én érzek.

Eddig csak az én érzéseimről írtam nektek most majd ídézni fogok pár levelét amiben benne vannak az ő érzelmei az, hogy vele mi történik oda bennt, hogy egy kicsit át tudjátok érezni azt amit ő érez oda bennt.

Szeretnék boldog lenni,

Kezedet fogni mindennek örülni.

Örülni,neked, holnapnak, mának.

S éreztetni veled, hogy mennyire IMÁDLAK!

Irom levelem egy szép ibolyaszállal

Szívemből szakított fehér tulipánnal.

Tollam írja szívem diktálja

Írnék én többet is ha a szívem nem fájna.

Éjjel amikor kigyúlnak a fényes csillagok

Úgy fáj, hogy te ott vagy én meg itt vagyok.

Szívemből zokogva sír a vágy

S veled álmodom át az éjszakát.

Csendes éjszakán elrepül az álom

Gondolatban mindig utánad vágyom.

Álmodom felőled gyönyörű meséket

Mindig egy a vége SZERETLEK TÉGED!!!!!

Szívem fáj egy szívért mely benned dobog

Ajkam fáj egy csókért mit tőled kaphatok

Várom a percet hogy veled legyek

S füledbe súgjam hogy SZERETLEK.

Soha ne feledd hogy nem vagy egyedül

Minden gondolatom hozzád menekül

Te vagy az álmom az ébredésem

Te vagy nekem minden szívverésem

Soha el ne tévedj ha hív a nagy világ

Soha el ne engedj szükségem van rád.

Veled alszom el bárhol jársz

Ha egyszer megfogtál hát vigyázz RÁM!!!!!

Sajnos az ügyvéd akinek az lenne a dolga, hogy intézze a védence dolgait nem csínál semmit. Mindent én csínálok az amit eddig tudunk elértünk én intéztem. Sajnos sokszor a falba ütköztem de nem adtam fel újra neki futottam és másodszorra-harmadszorra sikerült.

Kitartó több hetes-napos telefonálás után megjött az összbüntetés ami szerint az én Kincsemnek 3-hónapot kell börtönben lennie. Ebből a három hónapból eltelt 6-kemény hét. Istenem add, hogy minden jóra forduljon már.

Nem-hogy könnyebb lenne napról-napra nehezebb. Ez csak egy rémálom mondogatom magamnak nyugalom rémálom-mindjárt felébredek, nem sajnos ez a rémálom maga a valóság. Fennt vagyok és ébren álmodom a valóságot. A fájdalmas kegyetlen valóságot.

Közben abban bízom, hogy ebből a három hónapból is lejön még valamennyi és újra az én szerelmemmel lehetek. Érezhetem az illatát, ölelését, csókjait, simogatását. Éjszaka újra bújhatok hozzá.Annyira szeretem és erre akkor jöttem rá, hogy igazán mennyire amikor bement a börtönbe. A lelkemben nagy a bánat. Ez a bánat pedig lassan beteggé tesz az hogy még nem omlottam össze az köszönhető az anyósomnak sokat segít nekem törődik velem támogat mindenben.

Közben pedig ő is ugyan úgy szenved mint én és sokszor magát okolja amiért a fia a börtönben van. Senkinek nem kivánom, hogy egy ilyenen átmenjen. Valahol mindig éreztem, hogy az életemben a börtönnek része lesz csak az öcsém lévén aki sajnos ídőnként nem éppen a törvény jó oldalán járt. (tessék apukám már ezt is megtudtad úgy-hogy  gondolkozzál előbb, mint ítélkezzél ! )

De soha nem gondoltam volna, hogy a szerelmem lesz az aki a börtönbe kerül.

Apukám azt mondta túl öszinte voltam amikor ezeket a dolgokat leírtam magamról. Mert szerinte mi lesz ha valaki rám ismer? És mi van akkor ismerjen ez a múltam hozzám tartozik aki szeret az a múltammal együtt szeret. Nem vétkeztem nem tettem semmit a mások kárára az ami történt velem és, hogy padlóra kerültem részben a mások részben a magam hibája.

Egyedül álltam talpra nem az apám és nem mások segítségével.

Tudod apa igen létezik az-az "M"-betűs szó de azt a szót ki kell érdemelni, mert annak a szónak jelentősége van. Igen talán régebben úgy gondoltam miért is ne megbocsájtok  hamar bedőltem mindig a jó szónak és a kedves mosolynak de már nem.

Az-az ídő elmúlt. Te bántottad az az embert aki mellém állt  segítő kezet nyújtott nekem sőt a szerelmét a szívét adta nekem.

Számodra ez a szó az én szótáromban már nem létezik. Te elfordúltál tőlem.Tudod a szív nem nézi a kort, a börtönt- igen börtönben van de nem azért mert másokat károsított meg hanem mert magát és az anyukáját védte. Te ezek szerint nem tennél ilyet a családod védelmében? Amíg nem ismersz valakit ne mondj véleményt róla. Az utat amit választottam végigjárom magam. NÉLKÜLED !!!!

A szív csak a szerelmet nézi mást nem. Én ebben a boldogtalanságban is boldog vagyok mert találtam egy értékes embert aki soha nem magát nézi hanem engem. Boldog vagyok mert ő az én vőlegényem akitől sem a törvény sem a rácsok nem választanak el.

A szívem kiszakad attól a fájdalomtól amit érzek. Szerelemem híánya egyre elviselhetettlenebbül fáj. 5 napja nem beszéltünk egymással. A bánat egyre inkább a hatalmába kerít már nem vagyok úra a testemnek már nem tudom írányítani az érzelmeket. Eddig az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam, hogy hív és a hangjától feltöltődöm de most az sincs. Annyira kértem, hogy vigyázzon arra a kis pénzre amit küldtünk neki, hogy mindennap beszélhessünk de nem hallgatott rám. És most szenvedünk én is és ő is.

Sajnos szó szerint belebetegedtem ebbe az egészbe és az emberi rossz indulattal is szembe kell néznem.

De azt az örömet, hogy sírni lássanak nem adom meg senkinek. Eljutottam arra a pontra amikor a hatalmába kerített a tehetetlenség az elkeseredés és a bánat ekkor nagyon nagy volt a kisértés, hogy újra az ital után nyúljak. Tudtam hol van pár lépést kell megtennem és ott van. Na de mit oldok meg vele?? Semmit!! Akkor meg minek, csak, hogy  a fejem fájjon tőle és rosszul legyek... minek. A gondok attól még gondok maradnak amiket meg kell oldanom.

A bánat a kétségbeesés a szerelmem híánya ott marad. Akkor meg minek az ital.

A legrosszabb esetben is  július közepe-vége felé itthon van Robika és abból már eltelt 6-kemény hét. Régebben ha a padlóra kerültem az ital adta pár órás felejtéssel sokszor éltem. De most bebizonyítottam, hogy erősebb vagyok és nem estem ugyanabba a csapdába bele, hogy újra a pohár után nyúljak.

Hiddjétek el ez nem oldd meg semmit soha az alkohol csak még nagyobb gondot okoz.

Ha lehet soha ne ezt a megoldást válasszátok. Ha esetleg ti is kerültetek már vagy vagytok hasonló helyzetben vagy csak beszélgetni akartok  véleményetek van erre a címre írhattok.

szerelemborton@freemail.hu és ígérem amiben tudok segítek mert tudom hogy nekem is milyen jól jött volna akkor a segítség amikor bajban voltam néhány tanács vagy pár szó ilyenkor sokat jelent.

Nem tudott úgy lefeküdni, hogy ne hívott volna fel az én szerelmem. Nagyon bántja amit tett, ahogy beszélt velem nem győzőtt bocsánatot kérni-megbocsájtok de akkor is nagy fájdalmat okozott nekem. Elmondta, hogy nagyon büszke rám azért amit érte tettem.

A rosszindulatú megjegyzéseket is el kell viselnem. Tudják, hogy nagyon féltékeny és kitalációkkal-tömik a fejét-csupa rossz indulatú ember pont ez-az amiről írtam az elején.

Anyósom is próbált a fejével beszélni de hát híába. Ezek szerint híába mondja, hogy bízik bennem ez nem igaz, pedig én tényleg csak egy pici dolgot kérek tőle mindezért cserébe és az nem más csak egy kis bizalom.

Teszem fel a kérdést, hogy ha nem szeretném érdekelne, hogy mi van vele? Intézném a dolgait? Hát nem, élném a kis életemet és nem tenném kimagam a dühkitőréseinek-amit tudom csak kétségbeesésében vezet le rajtam.

De én nagyon szeretem és továbbra is megteszek érte mindent fájdalmat tett a szívembe de elviselem,mert tudom nem szándékos volt.

Mert a szerelem-és a szeretet nem csak a jóról szól. A jóról-és a rosszról és a megbocsájtásról egyaránt.

Egy kedves ismerősöm mondta, hogy létezik egy M betűs szó és az nem más, mint a megbocsájtás, megbocsájtani pedig tudni kell.

Szóval miután jól kibőgtem magam és azt hittem én már többet nem tudok tenni támadt egy ötletem..........de, hogy mit is csínáltam az maradjon az én titkom de amit kitaláltam bevált és megtudtam mi van az ítéletben. Amit ugye az ügyvédnek nagyon egyszerű lett volna megtudnia de még egyszerűbb volt azt mondania neki, hogy-nem tudja elintézni.

Én eltudtam megtettem.

Robika ahogy letettem a telefont már hívott is mintha érezte volna. Óránként 5-percet telefonálhat. Bocsánatot kért tőlem azért ahogy beszélt velem nagyon bántja. Megbocsájtok de nem felejtek nem hinném, hogy ezt érdemlem.

Nagyon kimerült és fáradt vagyok. Lelkileg kimerültem és ezt a fáradságot kialudni nem lehet.

"Senki sem érdemli meg a könnyeimet aki pedig megérdemli nem fog sírásra késztetni!"

"Bánattal-örömmel harcolok foggal körömmel"-na én ezekhez tartom magam.

Már remeg a gyomrom attól, hogy az ügyvédet kell hívnom és a válaszát is tudom már előre. Igazam is lett mindenre a válasza az, hogy nem tudom, ha ő nem akkor ki?

Kértem hívja fel a bíróságot, mert ott elmondják neki, amit nekem nem adnak ki a válasza erre az volt, hogy ügyfélfogadás nincs nem lehet most telefonálnia. Mondta, hogy holnap hívjam fel akkor majd többet fog mondani. Mindig holnap-holnap-majd holnap folyamatossan csak ezt hallom.

Ahogy letettem a telefon az én szerelmem már hívott is de ahogy beszélt velem abban minden volt csak köszönet nem. Megint csak most durvábban, mint reggel kiabált és üvöltött velem azért mert a dolgok nem a tervek szerint alakultak.

Te Jó isten én nem tehetek semmiről én mindent megteszek de ennél többet nem tudok tenni..........legalábbis ekkor azt hittem még.

Nagyon sírtam, mert nem érdemlem meg ezt a viselkedést tőle és igen most előszőr megfordult a fejemben, hogy elhagyom most azonnal. Ennél jobban már nem tehetem tönkre magam 5 hete van bennt ez alatt az ídő alatt 9-kg fogytam minek tegyem magam tovább ki ennek az egésznek és az ő dühkitőréseinek. Minden tőlem telhetőt megteszek érte és ő folyamatossan csak bánt engem kell ez nekem???

Elhiszem, hogy nagyon rossz neki megértem őt teljessen. De fogja már fel, hogy nekünk is ugyanolyan rossz idekinnt sőt olyan gondokkal kell szembe néznem amik csak nőnek és neki nem beszélhetek róluk. Mert ott bennt megszünik a külvilág és semmilyen külső infó ami rossz nem juthat be hozzá.

Miért nem veszi észre, hogy mellette állok, hogy mindent megteszek érte?

Ha tudta, hogy így fog reagálni dolgokra miért vágott bele egy komoly kapcsolatba? Miért nem várt amíg haza jön? Híába teszi ezt velem nekem meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam, végig csínálom, mert szeretem és megígértem neki ha utánna úgy gondolja menjek el teljessen tönkre téve ugyan de elmegyek.

Amikor haza jön leültetem és szembesítem a dolgokkal mi-mindenen mentem át amíg ő bennt volt és lássa, hogy mennyit szenvedtem főleg amikor olyanért bántott amiről én nem is tehetek.

Éjjel 2-ig fennt voltam. Tiszta ideg voltam Robika miatt, mert nem tudtam róla semmit. 3/4-9-kor a telefon csörgésére ébredtem. Szerencsére jobban van már,annyira örültem a hívásának de ekkor olyan jött amire nem számítottam.

Elkezdett veszekedni és kiabálni velem azért mert a dolgok nem úgy alakulnak ahogy nekünk kedvező lenne. Könyörgöm én nem tehetek semmiről hiszen arról szólnak a napjaim, hogy az ügyvéd helyett intézem a dolgait. Most elakadtam falba ütköztem nem tehetek róla.

Kiabálva közölte velem, hogy ezek után nem érdekli semmi, döntsem el megakarom-e várni délutánig gondoljam át őt már az sem fogja érdekelni ha nem várom meg.

Azt vágja a fejemhez én nem értem meg őt, hogy milyen amikor az ember szabályokhoz van kötve és korlátozva van. Meg, hogy nekünk ide kinnt mennyivel könnyebb. Te jó ég ha tudná, hogy mi van ide kinnt amióta bement nehogy azt higgye, hogy én olyan vígan élek idekinnt. 

Az ember változik. Nagyon sokat beszélgetek anyával. Tudom, hogy ő mennyire szeretne unokát, Robikának pedig minden vágya, hogy apa lehessen. Eddig elzárkóztam az elől, hogy szüljek. Folyton azt mondtam Robikának, hogy én én nem vagyok olyan nő aki feladja önzését és gyereket szüljön, dolgozni akarok és élni nem pedig éjszakázni egy kisbabával.

Rettegeni érte és végig kinlódni azt a 9-hónapot. Megmarad-e a baba, egészséges lesz-e? Én pedig már csak öregszem.

De mára más a véleményem igenis ha a sors megengedi szeretném a szerelmemet egy babával megajándékozni hiszen nem kér tőlem sokat.

Amikor ezt elmondtam Robikának csak ennyit mondott és ebben minden benne volt:"Most boldoggá tettél!"-

Már 5-hete nem láttam a szerelmemet. Borzasztóan híányzik  nekem. Annyira várom már, azt a percet, hogy végre hozzá bújhassak megölelhessem.

Majd ha anya leül egyszer és elolvassa ezeket a sorokat az életemről egy kicsit jobban megismer. Nekem pedig az a dolgom, hogy megtanuljak bízni benne és megnyílni neki.

Robika minden ügyét amit az ügyvédnek kellene intéznie én intézem. Megjött az összbüntetés amire eddig vártunk. A bíró 1,5-évet foglalt összbüntetésbe te jó isten ez mit jelent jót vagy rosszat? Hiszen most 5-hónapot kellene leülnie a 7-hónapból. Remélem, hogy holnap már többet tudok mert híába hívtam fel az ügyvédet ő persze megint nem tudott semmit.

Hogy lehet egy aggodó családdal és egy emberrel ezt megtenni aki a szabadságára vár.Egy olyan bűnért amit más megúszhat büntetlenül.

Van ugye bár az a híres énekesünk aki bedrogozott állapotban gyorsan hajott és megölt egy rendőrt ő meguszta egy sima 1 éves felfügesztett börtönnel. Hol itt az igazság aki magát és a szeretteit védi azt lecsukják-hát ennyire a pénz beszél vagy ilyen" igazságos a magyar jog?"-na ezért a megjegyzésemért lehet, hogy viselnem kell a következményeket de sajnos ez az igazság.

Robikát ma érte bennt egy kisebb baleset munka közben ami miatt az elkülönítőbe tették megint nem tudok róla semmit. Megőrjít, hogy nem tudok a szerelmemről semmit mi van vele jobban van-e és mikor jöhet már végre haza?

Mire azt hisszük, hogy könnyebb lesz a fenét, mindig akkor jön csak a neheze.

Anyosóm ugye már említettem őt. Robika bevonulásával ketten maradtunk itthon. Egymást segítjük át a nehézségeken. Szó szerint együtt sírunk-nevetünk mindenen. Ha ő nem lenne már összeomlottam volna. Sokat segít nekem lelkileg összeszedni magam sokat törődik velem ma még rózsákat is kaptam tőle és ez nagyon jól esett nekem. Ő olyan anyós aki nem szól bele az életünkbe csak ha kérdezzük akkor ad tanácsot. mindent és mindenről lehet vele beszélgetni. Nagyon modern a felfogása.

Egy véletlen folytán találkozott egy régi ismerősömmel aki miután felhívott elmondta anyósom csak szeretettel beszélt neki rólam de viszont nagyon bántja, hogy én nem nyilok meg előtte. Ezt annyira sajnálom nem akartam én őt ezzel megbántani de sajnos sok emberi roszzindulat miatt zárkozott lettem és nem mindig tudok beszélni magamról és úgy érzem minnél kevesebbet beszélek annál kisebb támadási felülett adok ahhoz, hogy bárki bántson.

Egyetlen egy ember volt az életemben akiben minden feltétel nélkül megbíztam és megnyíltam előtte és többett nem hinném, hogy bárkiben is meg tudnék bizni és ez az ember az öcsém volt. 

A napok nagyon lassan tellnek mióta Robika bement a börtönbe, a napjaim megint csak a túlélésről szólnak. Minden gondolatom-pillanatom nála jár. Ő bement a börtönbe és magával vitte a szívemet és a szerelmet amit íránta érzek.

Visszatérve az ügyvédre aki ugye nincs a helyzet magaslatán: elkeveredtek Robika papírjai és amíg azok nem kerülnek elő a BV-intézet egy elkülönített helyen bizonyos szoktatóban tartja és addig nem tud velünk kapcsolatba lépni. Az ügyvéddel amikor közöltük és kértük, hogy segítsen azt mondta nekünk, hogy ezt oldjuk meg mi Ő nem tud mit tenni.

3-napos utánna telefonálgatások után végre meglettek a papírok.

19-nap után végre megszólalt a telefonom. Szerelmem volt maga a megváltás volt újra hallani a hangját mert azt a tehetetlenséget amin átmentünk azzal, hogy semmit nem tudunk róla azt nem kívánom senkinek.

Nekem Ő jelent mindent!!!!!

Nem én szültem az igaz de nem az-az igazi anya aki világra hozza hanem aki felneveli, sajnos nem adatott meg nekem, hogy felneveljem de ő akkor is az enyém és az is marad örökre. Robika elfogadta a kicsiket mert a pici is hamar a szívemhez nőt bár én őt nem neveltem. Mindkét kislányt imádom és mindketten kötődnek hozzám de a sors úgy hozta én nem szülhettem és talán nem is fogom megtudni milyen érzés egy aprócska gyermeket nevelni aki a tiéd és nem veheti el tőled senki.

Sajnos a sorozatos kudarcok miatt úgy döntöttem nem akarom újra átélni a bizonytalanságot ami egy terhesség kihordásával jár és a végén mire reménykedni kezdek bekövetkezik az amitől annyira rettegek újra elveszítem a babát.

Már háromszor átéltem ezt a fájdalmat a meg nem született baba elvesztését. És két apró gyermekét akikhez nagyon kötődöm és szeretem őket.

Azzal, hogy elváltunk Attilával én mindent megtettem azért, hogy a kislány közelében maradhassak és, hogy valamilyen szinten részt vehessek az életében. Sajnos a próbálkozásaim sorra kudarcba fulladtak. Nagyon ritka volt az-az alkalom, hogy láthattam a kislányt. Akit a jogai védelmének érdekében nem neveznék meg. Már odáig fajult a dolog, hogy nem láthatom de még beszélni is alig beszélhetek vele. Attila szerint nem férek a képbe csak megkeverem a kislányt. Kérdem én, hogy 7,5-évig amíg neveltem jó voltam most már hirtelen nem illek a képbe. Sajnos a jog semmilyen szinten nem áll melettem. Pedig a kicsi ragaszkodik hozzám, elmondta, hogy híányzom neki és az apa csak rosszakat mond neki rólam.

Hogy lehet egy kisgyereket lelkileg így tönkre tenni. Ő engem tekint az anyukájának mert még mindig anyának hív és ez nekem mindennél többett jelent a volt férjem párját pedig csak a nevén szólítja. Egy titokban folytatott beszélgetésünk alkalmával elmondtam neki, hogy rám mindenben és mindig számíthat mellette leszek örökké.